Sebők Viktor interjú
Írta: Gery   
2012. április 25. szerda, 18:42

Sebők Viktor interjú

 

Club94110Kicsit megkésve ugyan, de végre elkészültünk az első „XY akták” jellegű interjúnkkal. Mostantól fogva több ilyen életmű szerű beszélgetést tervezünk különféle zenészekkel, szóval nem utoljára olvashattok ilyet nálunk(nagyon reméljük!)! Most pedig jöjjön maga az interjú:

 

Mikor és hol születtél?

Dombóváron 1975 november 26-án.

Milyen volt a gyerekkorod, mivel töltötted az idődet és alapvetően milyen kölyök voltál?

Sok labdázással telt, mindenképpen kint a szabadban szerettem lenni a szüleim nagy bánatára. Az iskolát pedig szerettem, szinte sosem hiányoztam.

Hogy kerültél kapcsolatba a zenével?

Eleinte zenehallgatás terén, aztán elkezdtem hangszereket is próbálgatni.

Milyen zenéket hallgattál eleinte?

Hűha, talán Opus, Europe, akkoriban ezek a bandák vezettek rá a zenehallgatásra, aztán súlyosbodott a téma, eljutottam egészen a Metallicáig, ami akkor igazi csőlátást okozott egészen a fekete albumig, utána ők megszűntek létezni és kinyílt a látóköröm.

Melyik volt az első lemez amit megkaptál?

Egy Pokolgép lemez volt még bakeliten,  az összes lemez megvolt  tőlük.

És melyik lemezt vetted meg először?

Malmsteen-tól Fire and Ice volt még kazettán.

Mikor kezdtél el gitározni?

14 évesen fogtam először gitárt a kezembe, aztán úgy is maradtam.

Mi váltotta ki benned, hogy gitározni kezdj?

Kezdtem csalódni a rockzenékben és akartam csinálni valami olyat, ami nekem tetszik és elkezdtem pengetni a gitárt egyre gyorsabban és gyorsabban.

Melyik dalt tanultad meg először?

Nem is nagyon emlékszem, egy Death riff volt a Spiritual Healing albumról. Nem pontosan emlékszem, de valami őrlés volt.

Mi volt az első zenekarod, mikor kezdtél zenekarban játszani?

Először ilyen kis garázs bandákban játszottam, illetve még anno Embivel úgy kezdtünk el formálódni, hogy az egyik haverunk elköltözött Dalmandra, mi pedig egy fricskát akartunk neki csinálni, hogy mi az már, hogy valaki elköltözik Dalmandra, , és hát írtunk neki egy ilyen paródia lemezt. Ez úgy történt, hogy volt egy régi orosz családi 7 húros akusztikus gitárunk, amit akkor felhúroztunk horgász damillal és papírdobozokból meg asztali lámpákból összeállítottunk egy dobcuccot, aztán ketten felvettünk egy kazettára mindenféle improvizált paródiás cuccot, minden hülyeséget, ami Dalmanddal kapcsolatban eszünkbe jutott, még a szöveg is improvizált volt.

Szüleid, mit szóltak ahhoz, hogy zenélsz?

A szüleimnek nem volt vele bajuk, mert akkor még nem volt komoly a téma csak eljárogattunk otthonról és azt gondolták, hogy addig jó helyen vagyok, amíg nem valahol máshol csavargok, hanem hangszert fogok a kezembe és ezzel foglalkozom.

Vettél valaha gitárórákat?

Nem meg fogsz lepődni, de volt nekem egy osztálytársnőm, aki szolfézst tanított itt a zeneiskolában, és az ő unszolt, hogy próbálkozzak meg komolyabb színtű gitártanulással. Ebből az lett, hogy mikor odamentem néztek rám elég hülyén, mert nem voltám már kölyök, mint általában a kezdők, de volt ott egy srác, aki mondta, hogy üljek le, megnézi mit tudok. Aztán játszottam neki, persze improvizáltam csak semmi betanult zenét nem tudtam mutatni neki. Aztán ő nem vállalta szerintem azért, mert tök más irányzat volt ez amit én csináltam az övéhez képest, meg hát magántanuló lehettem volna csak az akkori törvények miatt, ezt meg nem vállalta senki. Szóval sosem jártam tanárhoz.

Inkább szólózni vagy ritmusgitározni szeretsz?

Én szólózni szeretek természetesen, de zenekomponáláskor persze nem szólókat írok először.

Melyik zenekarokban játszottál eddig?

A Borvirággal kezdtem az még most is létezik, aztán utána lett a Műszaki Ágazat nevű formáció Mágocson, aztán haveri körben alapítottuk a Casey Fake-t, aztán a Sky Jacket, ami azért már egy technikásabb, komolyabb hangvételű dolog volt, most pedig ugye a Steelborn. Aktívan jelenleg a Borvirág, a Steelborn és a Sky Jacket működik ezek közül.

Milyen gitárosok hatottak rád?

Egyrészt Malmsteen, mert a nekem a barokk zene a szívem csücske és ő ezt átültette a rockzenébe, ez az ami nagyon bejön. Aztán jöttek az ilyen „high tech” gitárosok, mint Stariani, Steve Vai, Tony McAlpine stb… Ezek azok a nagy nevek akik igazán hatottak rám.

Egyébként mivel foglalkozol civilben?

A vasúton dolgozom, de nem bakterként kell elképzelni tányérsapkával, hanem villanymozdonyokat szerelek. Voltam ott rendszergazda is, de az irodai létszámot leépítették és  mivel ez a tanult szakmám, így bekerültem ebbe a jó kis munkaterületbe.

Ha marad még időd mit csinálsz szívesen?

Nem sok időm marad, mert a hétvégék ugye a zenélésről szólnak, ha mégis marad időm, akkor a filmnézéssel szeretek foglalkozni, az a hobbim.

Kedvenc filmjeid?

Ez eléggé elüt az átlagostól, az Ex Dobos című film például, ez egy norvég filmalkotás és eléggé beteg. A kedvenc rendezőm egyébként David Lynch és az ő munkái tudnak leginkább megragadni, mert ilyen polgárpukkasztó stílusa van és teljesen kiforgatja a szokásos hollywood-i filmvilágot.

Legjobb és legrosszabb koncertélményed?

A legjobb talán egy kaposvári Steelborn buli volt, későn játszottunk, alig maradtak páran, de ők elemi erővel tombolták szét az agyukat meg hívogatták a haverokat, hogy van itt egy zenekar, aki Slayer meg Sepu nótákat játszik és totál megőrültek, ezt nagyon jó volt látni. A legrosszabb a Műszaki Ágazattal volt Komlón, amikor totál szét volt már esve a zenekar mindenki fáradt, másnapos meg pihenéshiányos volt és ott annyira alulmúltuk magunkat, hogy szerintem az volt az utolsó koncertünk.

Mire vagy a legbüszkébb, amit eddig elértél?

Igazából a koncerteken, amikor látom, hogy a srácoknak bejön, amit csinálunk, az nekem az igazi elismerés, az arcokat érdemes nézni a bulik alatt.

Melyik műfaj áll hozzád legközelebb a Sky Jacket, Borvirág, Steelborn trióból?

Nem mondok szerintem újdonságot, hogy a Sky Jacket az ami leginkább megindítja az én fantáziámat is, ott van mihez felnőni. Igaz a Steelbornban is már egy éve tanulom a szólókat és még mindig nem megy teljesen mind. Szóval a Sky Jacket az, ahol igazi zenei „csemegéket” lehet találni és megindít. Mondjuk azzal a formációval nem nagyon koncertezünk, mert nem éppen egy nagy közönségnek szóló dolog az az instrumentális rockzene, amit játszunk, persze ennek ellenére volt pár sikeres bulink itt Dombóváron.

Mik a jövőbeni terveid?

A Borvirággal új dalokat írunk, most megint nekiálltunk komponálni, eddig két új szám született. Szerencsére most könnyebben jönnek a témák, volt egy idő amikor alkotói válságba kerültünk, de mostanra ebből hála az égnek kijöttünk.

Sky Jacket?

Ez attól függ, hogy Bálint el megy-e Dániába tanulni, mert akkor az ott megáll tulajdonképpen, szóval ezen múlik a dolog. Ettől függetlenül a Gáborral folyamatosan írjuk a zenéket, a zenekart nem szeretném abbahagyni ennek ellenére sem!

Steelborn?

Velük pedig neki állunk most már a saját számokat erőltetni, ezt már sokan várják, de eddig még inkább a feldolgozásokat helyeztük előtérbe, ezen mostantól változtatni akarunk. Emellett pedig folyamatosan vesszük föl az ötleteket és küldözgetjük át egymásnak számítógépen keresztül. Ezzel tinédzserkorom egyik nagy álma realizálódott egyébként kissé megkésve. Persze ezeken a dalokon még sokat kell dolgoznunk mire elégedettek leszünk velük teljesen.

Manapság melyik öt lemez van rád a legnagyobb hatással, miket hallgatsz otthon a leggyakrabban?

Nagy részben barokk zenéket hallgatok, egy Barokk Around The Clock nevű holland rádiót főleg. Ez megy a leggyakrabban az asszony nagy bánatára.

És melyik új lemezeket várod?

Például az új Messugah-t, és az új TesseracT-et is nagyon várom. Vagy még az új Machine Head is nagyon közel áll hozzám, ez meglepett, mert a korábban csak néhány nótájukat szerettem, szóval nem vagyok egy Machine Head fan, de ez tényleg megtetszett, főleg az első néhány szám jött be. Vagy például nagyon bejön egy-két ilyen „matek-metal” zenekar is, mondjuk a TesseracT, Animals As Leaders vagy a Chimp Spanner, durva, hogy ezek a kis „suttyók(TesseracT) milyen zenéket hoznak össze!

A magyarok közül kiket hallgatsz a legszívesebben?

A Leander jön be leginkább ők is megleptek anno és még a mai napig tart a szimpátia a zenéjük iránt. Az ő lemezüket is nagyon várom szerintem eléggé belőtték maguknak a stílusukat, így valószínűleg a lemez sem fog csalódást okozni.

Van esetleg koncert, amire el szeretnél menni?

A Fezenre például benevezek szerintem egész hétre, meg a G3 is jó lesz, Steve Morse személyében sikerült egy nagyon jó harmadik gitárost választaniuk. És a 30-i Boom Boom koncert is jó lenne, de azt hiszem azt ki kell hagynom, kár mert már láttam őket, amikor visszatértek a Gödör klubban és ez tényleg az a zenekar, akiknél nem hallod kétszer ugyanazt, mert a szólókat például improvizálják nekem ott le is esett az állam, amikor láttam először! Ezt tényleg érdemes megnézni!

Köszönjük szépen az interjút!