20623416 1494341173958890_2002304933_o

Don Gatto

Ritzel Ani (Dharma) - Múltról, jelenről, jövőről, zenéről, világról, de leginkább önmagáról!
Írta: Slayer   
2015. szeptember 04. péntek, 17:11

Egy Tolna megyei kisvárosból indult, és jelenleg ismét sok időt tölt ott, azonban leginkább egy folyamatos utazás az élete. Bonyhád, Szeged, Budapest, Németország egy kicsit mindenhol otthon van, de leginkább a színpad az ő hazája. AZ éneklés az élete, mindenre nyitott, rengeteg terve van, de nem hajlandó a kompromisszumokra. Többször is elhagyta már egy időre az országot, de mindig visszajött. A Dharma csinos énekesnőjét Ritzel Anit kérdeztem a kezdetekről, hogy jutott el oda ahol most tart a karrierjében, miként értékeli a jelenlegi helyzetét és természetesen a jövőbeni terveiről. Közben pedig szó esett a világ és a rockzene aktuális kérdéseiről is.

Ani mit jelent neked Bonyhád?

- Hűha… Itt éltem le az életem első igen meghatározó részét amikoris 9 éves koromban elkezdődött a folyamatos ide-oda költözködés, ingázás ami a mai napig tart és azért néhanapján kicsit be is sokallok tőle, úgyhogy ebből a szempontból Bonyhád és környéke nekem a nyugalom szigete. A fix pont ahova mindig visszatérek, amikor pl. elegem van a pesti zűrzavarból, pörgésből, zajból, bűzből és társaiból. No meg itt van hozzám legközelebb a természet, ami számomra igen fontos.

Milyen volt egy vidéki kisvárosban felnőni?

- Nem tudom pontosan, addig teljesen oké hogy bölcsi, ovi, áltsuli, legjobb barátnő, homokozó, család, miegymás… Mint fent említettem azonban 9 éves koromból kb. éves váltásokkal hol Münchenben, hol Frankfurtban laktunk a szüleimmel, aztán pedig 1-1 évekre megint hazaköltöztünk, ahol aztán megint kicsit fura és más volt nekem minden. Valószínűleg én máshogy éltem ezt meg mint azok akik talán másfele nem nagyon jártak, csak mondjuk egyetem környékén vagy azután. Nekem amúgy bejött és megtanultam értékelni. (Mosolyog)

Hogy ért el hozzád a rockzene?

- Viszonylag korán, mivel Édesapám némi 60/70-es évek hippi behatással mindigis nyomatta otthon a rockot, bár sok korai szintis, elektronikus dolgot is hallgatott… Kisgyerekkorom klasszik kedvenc bandájáként az ABBA-t szoktam említeni, de az atyai gondviselésnek hála mindigis igényes dolgok jutottak el hozzám, kezdve a Led Zeppelintől a Queenig, azt hiszem egész jó alapokat kaptam a későbbiekre nézve.

Első kedvenc zenekarok?

- Haha, lelőttem a poént. Hát ja, az ABBA-n kívül azért még csipáztam ám a Boney M-et meg a Lambadától Szandin át kb. mindenféle bulis táncolható gyerekdolgot. 5-6-7 éves lehettem amikor láttam / hallottam az Evitát ami még nagy kedvenc volt sokáig, bár a musical vonal ezzel a lendülettel nagyjából meg is szakadt, sőt Madonna fan sem lettem… Cserébe jöttek aztán a Beatles, Queen ugyebár, Led Zeppelin, később Linkin Park, Puddle of Mudd, Guano Apes, Staind, Mátrix Soundtrack, tipik 2000-es évek MTV, Z+ felhozatal meg barátnős cserekazik, CD-k …

Dharma - Sweet Dreams, Dharma Akusztik Filter Klub

Miket hallgatsz manapság?

- Na ez is nehéz kérdés. Ki a franc fogja ezt mind végigolvasni? Hát mostanság kicsit ilyen retro van nálam, sok Tool, Deftones, Chains, de a Slayer-es Weedeater-ös pusztulattól a Tesseract-ig vagy Amy Winehouse-ig meg Christina Aguilera-ig minden előfordul. Per pillanat leginkább csak kocsiban hallgatok zenét amikor megyek A-ból B-be, ált. Pestre vagy Pestről - olyankor jók a pszichedelikusabb elszállósabb utazós zenék… A Doors CD is sokat pörög a lejátszóban. Meg jópár hazai banda eredeti ajándék cd-je, ezúton is kösz! (Nevet)

Első koncert amit megnéztél? És amin legutóbb, nem fellépőként voltál jelen?

- Általános iskola 4-edik osztály lehetett, OMEGA - Illés - Metró szuperkoncert. Osztálykirándulásról is ki lettem kérve miatta… fasza volt egyébként. Legutóbb? Subscribe búcsú bulin. Még csak másodszor! 

Első zenekar? Első fellépés? Az Amanecidának miért lett vége?

- Igen az Amanecida volt az, előtte ilyenolyan sulis próbálkozások barátnőmmel zongorakísérettel, bár már toltuk a gót metált olymódon is. Ez később egy viszonylag rövid fázisnak bizonyult egyébként, bár még elönt a nosztalgia ha meghallok valahol egy Nightwish-számot… Az első koncertünk teljes line-uppal a Szálkai strand színpadán volt egy szép nyári estén. Végül azért lett vége a bandának, mert a tagok 80%-a leérettségizett és ki Pécsre ment, ki Veszprémbe, ki Szegedre, a gityós meg még gimis volt Bonyhádon, szóval így nem annyira volt indokolt a közös folytatás.

Mikor kezdtél el énekelni? Képezted anno a hangodat? Játszol valamilyen hangszeren?

- Énekelni kb. mióta az eszemet tudom, aztán áltsuli elsőben beirattak zenesuliba ahol standard zongora és szolfézs képzésben részesültem… aztán zongoráztam is elvileg 8 évig, de sose volt igazán a szívem csücske, főleg hogy sokat kellett (volna) gyakorolni, de a klasszikus darabok annyira nem hoztak lázba. A mai napig nem nagyon tudok azonosulni a hangszerrel, azért néha leülök elé. Internetezni meg krumplistésztát enni. A gitár jobban vonz, habár szintén gyakorlásigényes dolog ugyebár… Jártam magánénekre is rövid ideig gimi alatt, nemrégiben pedig vettem pár órát a Tesseract énekes Dan-től mivel igen kiemelkedőnek tartom amit csinál, de nem viszem túlzásba ezt a képzés dolgot. Ének terén hiszem hogy ha az embert nem ejtették teljesen a fejére és az alapvető tehetsége megvan, akkor kellő odafigyelés és rutin mellett észreveszi ha valamit szarul csinál és változtat rajta, ezáltal folyamatosan fejlődik.

Van olyan zenész aki a példaképed?

- Ilyet nem nagyon tudok mondani. Sok ember van akit nagyra értékelek és a zenében is van egy csomó aki szerintem zseni, de sose volt ilyen konkrét ember vagy figura nálam. Végtére is ők is csak emberek és ugyanolyan hétköznapi arcok mint bárki, nem szeretem ezt túlmisztifikálni.

Szegeden mindent újra kellett kezdeni? Gyorsan összeállt az ottani csapat? Meddig is zenéltetek együtt?

- Hát mindig mindent újra kell kezdeni ilyenkor, ja. De azért viszonylag gyorsan összeállt. Az pont az az időszak amikor az ember elég gyorsan szocializálódik és hirtelen kinyílik a világ és sokakat ismer meg, akik mind ismernek valakit, stb… Két bandám is volt Szegeden, az elsővel nem sokáig toltuk, a Honeybeast-ben pedig a fene se tudja, talán 1,5 - 2 évet tölthettem összesen?!

Aztán jött egy nagy ugrás stílusban és ismertségben is. A Honeybeastben nem te voltál az egyedüli énekesnő. Ott pontosan mi volt a szereped? Vokálos? Vagy dupla énekesnőként funkcionáltatok?

- Hát ez nehezen definiálható. Elméletileg vokalista voltam, egyértelműen Netti volt a főénekes és a zenekar arca, koncerten aztán sokszor megosztottuk a dolgokat, a főszólam azért mindig az övé volt, én cserébe szinte észrevétlenül, de rengeteget tanultam közben zeneelméletről, harmóniákról…

Láttalak pár Honeybeast koncerten, de végig azt éreztem, hogy az nem a te világod, és hogy nem jól viseled, hogy a háttérbe szorulsz. Végülis miért távoztál?

- Nos ezt többször hallottam, de azt hiszem inkább mások interpretálták bele hogy én nem viseltem jól a háttérbe szorulást. Valószínűleg a megjelenésem, a kisugárzásom alapból nem az a tipikus vokalistás, aki a háttérben ellődörög, így ez sokaknak szúrta is a szemét, mint néha visszahallottam. Én mondjuk tök jól éreztem magam közben. Inkább arról volt szó, hogy már akkor is inkább a rock/metál oldalról érkeztem ebbe az egészbe, csak amint a zenekar lassan elkezdett átmenni alterosabb irányba, illetve a szövegek is a kétnyelvű duplaCD-sből kizárólag magyarba, akkor már nem annyira éreztem magaménak. Simán elnyomok egy Pink-et vagy Lady Gagát, de a magyar alter nem az én világom, sose hallgattam ilyet és nem is tudtam vele azonosulni, és ezt a zenekarvezető úr is belátta. No meg pont akkor fel is költöztem Pestre, úgyhogy adta magát a távozás. Ettől függetlenül imádom a srácokat és végtelenül örülök a sikerüknek, és nem, nem sajnálom hogy nem én állok ott Zsófi helyén mert az nem az én utam lenne, ő viszont remekül csinálja, és jópár koncerten ott vagyok velük bulizni, tök jó viszonyban vagyunk mindannyian.

A Dharmába hogy kerültél be?

- Amikor az előző énekessel Níciával elváltak útjaik, én már ismertem a srácokat mivel az akkori barátommal sokszor koncerteztek együtt, így tudtam miről van szó. Amikor énekest kerestek, én pont megint neki akartam állni zenélni Pesten, hát írtam Lacinak a gitárosnak és rövid próbatermi egymásrahangolódás után szinte azonnal megvolt a közös hang a srácokkal.

Úgy gondolod megtaláltad azt a stílust és azt a csapatot, ami igazán te vagy?

- Ez már csak azért sem lehetséges, mert annyi sokféle dolgot hallgatok és csinálnék is szivesen, hogy akárhogy gyömöszölnénk, az nem fér bele EGY zenekarba. Emellett a Dharma stílusa is folyamatos változáson megy keresztül, a mostani dalokat pl. össze se tudnám hasonlítani az „én időm előttiekkel“, más témák, más hangulat, és ez rendben is van így. Ez az egész egy nagy fejlődéstörténet akár egy zenekaron belül, akár az ember életén belül nézzük és én jelenleg úgy látom hogy a jelenlegi életvitelem mellett több dolog is megférhet egymás mellett. Vannak 1-1 számos, vagy komplett projektes megkeresések is néhanapján különféle irányvonalon és én ezeknek nagyon örülök és mind mind része lesz a teljes egésznek, aztán ki tudja végül mi sül ki belőle.

A Dharma elég eklektikusan működik, ennek mi az oka?

- Ha a zenei világra és a hangzásra gondolsz, hát nem tudom. Valóban nem nagyon van „hasonló“ zenekar amit példának tudnék felhozni valakinek aki még nem hallott minket… elég speciális egyveleg, és ezzel kicsit gödörben is csücsül idehaza, ahol azért az a tendencia hogy mindenkit valamiféle fiókban próbálnak elhelyezni több hasonszőrűvel egyetemben és akkor ők így közösen megyegetnek turnézgatni évek óta. Azt hiszem az az oka, hogy mind a négyen elég sokszínű zenei ízléssel vagyunk megáldva és tényleg a Machine Head-től Lana Del Rey-ig mindent fogyasztunk, és ez nyilván a zenében is visszaköszön azért.

Dharma - One By One

A nagylemez fogadtatása milyen volt? Elindultatok külföld felé is? Az a vonal él még?

- A vonal él, leginkább a csávó tűnt csak el akivel az egészet intéztük. A fiúk voltak már korábban egy ilyen francia turnén a bandával és ott állami támogatásoktól kezdve mindenféle keret van ezekre és pörgetik is a dolgot, noha azért minden évben nyilván ezt sem lehet eljátszani és gondolom a bandák cserélődnek. De a francia kör az tényleg király volt, sok élménnyel lettünk gazdagabbak. Más vonalon is érkeznek néha külföldi megkeresések, így voltunk már Ausztriában és most Csehországban, de hát bakker annyi a zenekar hogy Dunát lehet rekeszteni velük és az ember egy szint után már nem tudja hogy mi lenne a következő jó lépés, vagy hogy van-e tovább. A nagylemez az újságmellékletnek köszönhetően egész sok emberhez eljutott egyébként itthon és nagyon sok pozitív kommentet is kaptunk akkortájt… hogy ezekből végül hányan jönnek el koncertre, vagy hány ember jár még egyáltalán koncertre, az persze más kérdés.

Nemrég kijött egy klippel megtámogatott új dal, ami egy EP előfutára, ez mikorra várható? És mit lehet róla tudni?

- Kettőt és könnyebbet. :) Az EP anyag mint olyan már a kezünkben van, de szeretnénk mind a 4 számot képi anyaggal is megtámogatni. Jelenleg rajta vagyunk ennek a folytatásán, a Waves után hamarosan jönni fog a második „single“, aztán pedig a harmadik és negyedik… hogy a lemez egészében mikor kerül ki és hogyan, és hogy ahhoz képest még meddig tolódik hátrébb, azt még mi is próbáljuk egymás között lefocizni és megszervezni.

Nemrég egy Made Of Metal elnevezésű Cseh fesztiválon játszottatok. Hogy sikerült ez a kirándulás? A korai időpont ellenére azért megmozdultak az emberek?

- Igen, nyilván mi is azt gondoltuk hogy dél körül nem lesz ott egy ember se és majd az üres placcnak fogunk játszani, de láss csodát, vagy 150-200 ember a tűző napon kiállt oda elénk és nem csak néztek bambán hanem nagyon szuper közönség voltak. Senki se lécelt le 2 szám után inkább az árnyékba inni, hanem olyan kedves fogadtatásban részesítettek minket, ahogy később a fesztivál stáb is, hogy azt öröm volt nézni. És azóta is jönnek a kedves kommentek, képek, lájkok, úgy tűnik sokakat sikerült megfognunk ott akkor. Bármikor szivesen visszamegyünk játszani!

A Dharmában hogy zajlik a dalírás? Ki a fő dalszerző, szövegíró?

- Laci!

Dharma: Varanasi - Gothica Fesztivál 2012.

Milyen megmozdulás várható mostanában tőletek?

- Mint mondtam gőzerővel dolgozunk a második klip ügyén, no meg egyes legendák szerint lesz majd pesti koncertünk a KVLT-ban, illetve ami viszont biztos, hogy október 16-odikán fellépünk a szegedi Live Autumn Fest II - Kárhozottak Éjszakája koncertsorozat keretein belül, amin már tavaly is tiszteletünket tettük és a cseh fogadtatáshoz hasonlót tapasztalhattunk, mind közönségben, mind szervezésben, ezért is megyünk vissza most oda is a legnagyobb örömmel!

Mit gondolsz, ezzel a zenei stílussal és angol nyelvű énekkel Magyarországon mi az a szint, amit el lehet érni? Vagy inkább külföldben gondolkodtok?

- Hát mivel nem nagyon jut most eszembe olyan banda aki különösebben sokra vitte volna ezen a vonalon, felmerül a kérdés hogy ez az ország, a kultúra, vagy a zenekarok hibája. Az igazság valahol középtájt lehet. Mi igazából abban gondolkodunk hogy aki eféleségeket hallgat és megtalál és megszeret minket, az tök jó dolog és mindegy hogy egy szombathelyi srác, vagy a kalapos kiscsávó a cseh fesztről. Én nem áltatom magam azzal, hogy egyszer majd ebből fogom fizetni a számláimat, mert akkor attól tartok egy idő után el kellene kezdenem szar zenét csinálni, mert úgy látom az viszont megy és eladható.

Egyáltalán vannak komolyabb terveitek, vagy ez csak egy hobbi nektek?

- Egy hobbi amit azért igyekszünk komolyan venni és nyilván nem sértődünk meg ha néhanapján siker is koronázza a produkciót.

A színpadon mindig nagyon stílusosan öltözködsz, mint nő ez nyílván fokozottan fontos neked, de mit gondolsz, egy zenekarnak kell, hogy legyen színpadi megjelenése, hogy elválassza a hétköznapokat a fellépéstől? Lehet ez ugye teljesen extrém minta Kiss vagy a Slipknot, de esetleg egyszerűbb is, mint anno az Anthrax bermudái vagy akár Don Gattoék kis aerobic nacijai?

- Én amondó vagyok hogy az ember elsődleges érzékszerve a szem, és akárki akármit mond, először mindig azalapján ítélünk meg mindent, főleg amig meg nem szólal. És ha szól is, közben folyamatosan látjuk és az hatással van ránk. Szerintem fontos dolog, de ugyanúgy lehet koncepció az is hogy valamelyik zenekar ezt pont leszarja, amennyiben a közönsége ugyanígy vélekedik a kérdésről szerintem egymásra fognak találni és nem hátráltatja a zenei kiteljesedést. Az biztos hogy a legjobb dolog mindig az, ami a szemnek és a fülnek is egyaránt kedves, hogy az most extrém vagy esztétikus, az egyéni ízlés dolga.

Te mi alapján találod ki a fellépő ruhádat?

- Igazából nem szoktam túl sokat agyalni ezen. Régebben igen, de most már sokszor szinte adja magát. Olyan mint ha boltba mennék, vagy kirándulni. Megnézem milyen idő van, milyen lesz valszeg a helyszín, a közönség, és hogy mi az amit már régebb óta fel akartam húzni és illik az alkalomhoz vagy a kedvemhez, aztán felhúzom.

Te amúgy mit szeretsz jobban stúdiózni vagy inkább koncertezni?

- Nehéz kérdés, ez olyan mint az evés, vagy az alvás? Mindkettőt imádom, de egymás nélkül valószínűleg a másik dolog sem lenne annyira élvezetes. Szerencsés vagyok, hogy mindkettőt csinálhatom időről időre.

Dharma - She Wolf ( Falling To Pieces ) ft. Sia

Van valami különös rituáléd koncert előtt?

- Rituálé nincsen. Abban viszont hiszek, hogy nem keverem a piákat, mert cefet rosszul tudok lenni másnap és az nem annyira vicces, mint inkébb felesleges. De mivel egy kis alaphangulat nem árthat a produkcióhoz, így a sokéves tapasztalat azt mutatja hogy egy laposüveg jäger mindig beválik mindenféle csapoltsörrel és vizezett akármicsodával szemben. Próbálom még nem otthonfelejteni a CD-ket, pólókat, meg a mikrofonomat.

Hogy látod a mai hazai underground rockzenét? Vannak csapatok, akik megfognak téged?

- Vannak, persze. Sajnos nem azok, akikre általában ezrek tolonganak az Arénában, de a közízlés nem csak zene terén szörnyűséges. Pedig elég változatos az ízlésem. Nagy kedvencem az Angertea, de ugyanúgy örülök ha minél nagyobb tömeget látok egy Apey and the Pea vagy Grand Mexican Warlock koncerten, mert szerintem mindannyian nagyszínpadon lenne a helyük valami nagy európai fesztiválon. De lehet az Ann my Guard is nemzetközi babérokra tör most, király lenne mert eléggé ott van. Sőt, a Nomad-ot is szeretem. Igazából mindent ami tökös, őszinte és hiteles.

Egyre többen jutnak ki nemzetközi turnékra is, bár átütő sikerről nagyon kevés csapat tud beszámolni. Szerinted a jelenlegi mezőnyben van olyan csapat, aki záros határidőn belül nemzetközi sikerre tehet szert? Lesz következő Ektomorf, vagy esetleg még azon is túlmutató csapat?

- Remélem hogy igen. Illene. Pl. a fentiek.

Nagyon szereted az állatokat, lovagolsz, a kutyusod is mindenhol veled van. (Aki nem egy öleb) Teszel is az állatok védelméért, vagy csak a saját kedvenceid léteznek számodra. Mit jelentenek neked ezek a lények? Természet vagy inkább város?

- Valóban imádom az állatokat, és sajnos minél jobban megismerem őket, annál jobban kiábrándulok az emberiségből. Nem utolsó sorban mert sok kis szőrmók szenvedéséért ők a felelősek, azon felül hogy a sajátjukért is, amit maximálisan ki is érdemeltek. A saját kis állatkertemen kívül nyilván próbálok tenni minden lehetséges téren az ügy érdekében, amikor lehetőség van rá, anyagilag vagy adományokkal támogatok szervezeteket, de a jövőben menhelyi kutyáknak is segíteni szeretnék kocsival eljutni vidékről a központi fajtamentéshez, továbbá nem zabálom kétpofára a steak-et meg a pacalt, és ha lehet kétszer is elolvasom az apróbetűs részt pl. a tojás és a tej hátulján hogy ne fogyasszak olyant ahol szarul bánnak velük és csak kizsákmányolják szegényeket aztán mehetnek a vágóba vagy a kukába ( 99% ).

Sok helyen laktál már, különböző méretű és fekvésű városokban, mit láttál, mostanság divat arról beszélni, hogy egyre kevesebben hallgatnak rockzenét, van utánpótlás? Mennyire különbözik egy magyar kisváros, nagyváros vagy egy német város ebből a szempontból?

- Biztos vannak azért trendek és rásegít a toborzásra vagy a tömegoszlatásra valamilyen szinten ha divatba jön az emó, a szakáll, vagy az akusztikus gitár, de ez úgyis egy körforgás és néha visszatérnek ugyanazok a dolgok. Kb. annyi a különbség, hogy Magyarország sokkal centralizáltabb és alacsony százalékú kivételtől eltekintve itthon nem annyira tud labdába rugni egy nem-pesti zenekar, illetve sokkal több lehetősége van annak aki Pestről indul. Németországban viszont a nagyobb városok is simán betöltik ezt a szerepet. Cserébe Berlin és az „országos“ ismertségi szint még egy nagy lépcsőfokkal feljebb van, amit viszont szerintem, akárki akármit mond, sokkal nehezebb megugrani mint hogy itthon pl. összehozz egy koncertet a Dürer nagyteremben. Nem azt mondom hogy ezzel valamire megy aztán az ember, de azért érdemes megemlíteni. Énszerintem könnyebb itthon egy korrekt szintre eljutni mint odaát, cserébe ők nem 10 hanem 80 millió embernek muzsikálnak első körben, aztán lehet hogy könnyebben jutnak el nemzetközi cuccokra meg nagyobb havi keresetből is veszik a hangszereiket meg a plugineket… Egyik sem könnyű.

Te is éltél már ideiglenesen külföldön, mit gondolsz az elvándorlásról, amely negatívan érinti a rockzenei közeget is, hisz fogy a potenciális közönség ráadásul sok zenekarnak lett már a végzete?

- Hát igen én is sokakat ismerek akik vagy mint zenész mentek el itthonról, vagy mint koncertlátogató már a londoni klubok létszámát növelik. Azt hiszem ez egy elég nagy volumenű probléma már most, de lesz egyre inkább. Nem is legfőképpen a zenén belül, hanem az élet sokkal alapvetőbb területein is attól tartok komoly kérdésekkel kell majd szembenéznünk, és adja az ég hogy legyen akkor még min zenét hallgatnunk.

Milyen tanácsot adnál egy mai kezdő zenésznek, zenekarnak?

- Toljátok! Ugyanakkor fontos lenne hogy aki tehetségtelen vagy szar, az inkább ne csinálja. És a barátai is legyenek olyan jó fejek és mondják meg neki. Van amikor nem kell erőltetni. Bár mint mondottam sokan jól megélnek a szarból is, tehát ezellen nem lehet semmit felhozni, de aki úgy indul neki hogy valami igényeset szeretne csinálni, az próbáljon meg az is lenni és hozzátenni a már amúgy is igencsak híg leveshez és ne századszorra is lekopizni ugyanazt az amcsi bandát, akkor is már tényleg egyre kevésbé lehet újat kitalálni.

Egy jó koncert sztori?

- Saját? Mondanám a legaktuálisabbat. A cseh bulin mikor odaértünk rettentő kedves volt a stáb a színpad mögött és rögtön külön kis backstage sátrat is kaptunk a zenekarnévvel ellátva, ezen felül korlátan sörfogyasztást, vacsit meg miegymást, de rögtön a legelején kaptunk 2 óriási hidegtálat mindenféle prémium felvágottakkal, sajtokkal, meg egy vagon friss zöldséggel, amiken egy matrica díszelgett, miszerint a Storm Warrior zenekar részére ( 6 fő ). Nem tudjuk pontosan kik ők, de nem volt baj hogy négyünkre 1,5-szoros adag jutott ezáltal, csak abban reménykedünk hogy nem a hidegtáljukat keresik azóta is a színpad alatt.

Valami amit nem kérdeztem, de feltétlenül el szeretnél mondani?

- Őőőő? Persze: A búzasör nagyon finom!! Csak mert most épp azt iszom. És örülnék ha több helyen lehetne kapni. Kérjetek ti is minél többen, hátha akkor a helyek beszerzik! Továbbá mindenkinek aki ezt önszántából végigolvasta jövök egy karamellás bonbonnal. Asszem ennyi…. köszöntem! Kérem kapcsolja ki! :D

Dharma - Waves