Huszti Gáborral az Overload Fesztiválról, a Sonic Rise-ról és egy kicsit önmagáról!
Írta: Slayer   
2014. június 02. hétfő, 19:37

Az elmúlt hétvégén már az V. Overload fesztivált rendezték meg Bonyhádon, ebből az alkalomból tettünk fel pár kérdést a rendezvény egyik főszervezőjének Huszti Gábornak, aki nem mellesleg a helyi Sonic Rise zenekar énekes/gitárosa is. Gábor már régóta jelen van a rock/metal színtéren mint zenész és szervező egyaránt, így elég jó rálátással bír a színtéren zajló változásokra.

Honnan jött az ötlet, hogy elindítsátok az Overload fesztiválsorozatot?

-A Don Gatto Szekszárdon csinálja a Heten Mint a Gonoszok Fesztivált és koppintottuk őket. Az Acélos meg is fenyegetett minket. Amúgy sok dolog van a mai napig is, amiben ők a mi példaképeink. Ha valami jól működik, akkor azt minek újra kitalálni, ezt meg a főnökömtől tanultam.

Miért pont Overload, van valami különös jelentése?

- Milegyen? Fapuma? Haha! Jól hangzik és ebben az esetben azt a túltöltést jelenti, amit az egy este, 7 banda élménye nyújt a Tom Marketes vörössel keveredve.

Mit szeretnétek elérni vele?

- Elsősorban király koncerteket szeretnénk. Egy nagyszerű rendezvényt akarunk! Már így is elégedettek vagyunk! Mellesleg az Overload egyben a Sonic és a legkedvesebb közönségünkkel történő találkozás terepe is. Nem is nagyon vállalunk mást Bonyhádon, mert félévente elegendő ez. Nem szeretnénk unalmassá válni, még a végén jól megdobálnak minket paradicsommal vagy tojással! Szeretnénk ha fejlődne a dolog és esetleg ingyenes lehetne. Támogatást szeretnénk, ezen dolgozom mostanában.

Hogy épül fel a szervezés? Csapatmunka vagy te csinálsz mindent?

- A szervező a Sonic, azaz Gege, Márk és én. Ez is hasonlóan megy, mint a banda dolgai. Mindenkinek meg van a dolga, és általában én teszem összehangolttá. A bandákkal kontaktolok, a programot szervezem. A technikai dolgokat is én szervezem. Gege a grafikai munkát és a promó egy részét, valamint a bazárt rendezi. Márk keményen promózik. Plakát, videók, net stb. A helyszínen már mindenki tudja, hogy mi a feladata. Mivel már az ötödik bulit nyomtuk le, eléggé zsírozottan megy a szervezés is. Szeretnék nagyfőnök lenni, de a fiatalok mindig leállítanak.

 

Mi alapján választjátok ki a fellépő csapatokat?

- Általában a Sonic Rise pörgéséből jönnek a bandák. Akikkel jó viszony alakul ki, azokkal csereberélünk bulikat. Mi adunk nekik Overload lehetőséget, ők meg szerveznek nekünk más bulit. Többnyire működik a dolog, bár volt több banda is, akikkel megállapodtunk, ők mégsem szerveztek vissza. Odafigyelünk az igényekre is, de itt csak a stílusra tudunk koncentrálni, mivel vannak anyagi korlátaink a bandák kiválasztásánál. Természetesen fontos, hogy valamilyen színvonal alá ne menjünk, ezért általában profi hozzáállású underground bandák játszanak a fesztiválon. A fellépők között mindig van egy-egy olyan banda is, amelyik a térségben nyomul. Mondjuk most nem volt. Vannak jelentkezők is mindenhonnan és már komolyabb bandák is megtaláltak minket.

Csak undergroundban gondolkodtok, vagy szeretnétek ismertebb csapatokat is felléptetni idővel?

- Természetesen jó volna fejlődni, és örülnénk, ha az Overloadon nagyobb bandák is megmutathatnák magukat, de ebben a formában biztosan nem tudunk foglalkozni a kérdéssel. Ennek kizárólag anyagi okai vannak. Az Overload a helyszín biztosításán kívül egyelőre senkitől semmilyen támogatást nem kap, ezért csak a belépőkre számíthatunk. Örülünk, ha nullára kihozzuk az egészet, de volt már hogy a zsebünkbe kellett nyúlni, hogy minden rendezve legyen. Sajnos a fiatalok nincsenek eleresztve pénzügyileg, ezért a belépőt is érzéssel kell kalibrálni.

Egy komoly banda sok pénz, és drágább belépőt jelent, de egyáltalán nem biztos, hogy hozna is sok embert. Látom, hogy mennyi olyan buli van, ahol maréknyi ember előtt játszanak a bandák. Kockázatot nem vállalunk, akkor inkább maradunk a tehetséges underground bandáknál. Ha valahonnan sikerül megfelelő forrást szerezni, akkor biztosan lesz egy-egy nagy banda, de az underground akkor is fontos lesz.

Ha jól tudom te annak idején benne voltál a lengyeli Pollen rock-fesztivál szervezésében is, ami sajnos idővel földbeállt, tervezel esetleg valami ahhoz hasonlót is?

- Az első három évben főszervezője voltam a Pollennek. A Husch Ernővel találtuk ki. Fábián Zoli máig nem bocsátotta meg hogy az elsőből kifelejtettük. Igaza van. Haha. Én is mérges lettem volna rájuk, ha kihagynak. Nagyon amatőrök voltunk és zenerajongóként, hozzáértés nélkül csináltuk. Még disznót is vágtunk, hogy a zenekarok kellően körbe legyenek rajongva. Anyagilag csőd volt, de imádtuk. A másodiktól már a Zoli is benne volt és amikor Ernővel kiszálltunk, ő folytatta. Okosabban és profibban csinálta. Nem tudom miért lett vége. Mindegy, ez egy másik sztori.

Régóta tervezgetjük, hogy csinálunk egy kétnapos nyári Overloadot. Nagyon óvatosan szeretném a témát kezelni. Megvan ebben is a fantázia.Minden városnak van egy vagy több fesztiválja. Magyarország a fesztiválok városa lett, amiről sokan negatív tónussal beszélnek, de én örülök ennek. Bonyhádon van egy strand és mellette egy bazinagy terület. Már megálmodtam oda egy fullos fesztivált. Mindenféle zene, gasztronómia, civilek, bűnmegelőzés és sok-sok vidám fiatal. A nyírbátori Azfeszt volt ilyesmi. Rajta vagyunk a dolgon, de nagyon gyerekcipőben van az egész. Meg kell nyerni hozzá a várost. Remélem ők is látni fogják a lehetőséget. Egy komoly fesztivál lenne, amely gazdaságilag, turisztikailag, és kulturálisan is csak adhat a városnak. Ha csak Sopront nézzük, hát egyértelmű a dolog. Ott 80 ezer ember élete egy hétig Sopronról szól. Szerintem alkalmasak vagyunk arra, hogy egy komoly stábbal összehozzunk egy hasonlóan jó rendezvényt.

A Sonic Rise-nak úgy érzed segített az Overload vagy csak az energiátokat, osztja meg?

- Amikor a bonyhádi közönség előtt játszunk, az különleges érzés. Nagyon inspiráló. Ezek a srácok/csajok őrültek. Úgy érezzük magunkat, mint a menő bandák, mert úgy kezelnek minket, mintha nem is tudom kik lennénk. Olyankor a sok negatív dolgot is elfelejtem, ami ezzel az underground zenéléssel jár. Rengeteg energiát merítek ezekből a koncertekből és szépen elkonzerválóm a nehezebb időkre is. Később nagyon jó visszagondolni, és mindig erőt kapok mindenhez.

Az is jó hogy a srácok boldogok, hogy van ez a buli. Mint mondtam, csere bulikat is kapunk a többi fellépőtől, vagy haverságot, ami mindig segíti a banda dolgait is. Energia belefeccülés nélkül meg nem megy semmi, vagy az olyan dolgok nem érdekelnek.

Mik a tervek?Mikorra tervezitek a következő fesztivált?

- Őszre tervezzük. Már vannak ötleteim is és beadtunk egy pályázatot is. Ha nyerünk, akkor a 6-ik és 7-ik biztosan ingyenes lesz, de nem akarok előre inni a medve bőrére. Ha nem nyerünk, akkor a mostanihoz hasonlóan csináljuk meg. A nagy tervünk a nyári fesztivál és a város támogatásának elnyerése, mert akkor biztosan összehozunk egy hihetetlen Overloadot.

Civilben te teljesen más területen dolgozol, a két tevékenység szerinted, jól megfér egymás mellett?

- A munkahelyemen támogatnak és gyakran meg is kérdezik, hogy mi van a bandával, meg hogy mennek-e a koncertek. Úgy érzem büszkék arra, amit csinálok. Igazán szerencsésnek érzem magam, hogy ilyen nagyszerű emberekkel dolgozhatok. A rock társadalomban sokkal inkább megakadnak, amikor kiderül, hogy hivatásos vagyok, de akik számomra fontosak, azok büszkék rám és tisztelnek. Én mindkét területen ugyanúgy állok a dolgokhoz. Sokat dolgozom, igyekszem alázatosan hozzáállni mindenhez és fontos hogy mindig pozitív értékeket közvetítsek.

A családod hogy viseli, hogy te egy ilyen hiperaktív ember vagy?

- A feleségem egy hihetetlen ember. Szerintem nincs még egy ilyen nő ebben az univerzumban, aki képes volna így elviselni, sőt mindenben támogatni. Nálam sokkal alkalmasabb volna azokra a dolgokra, amiket csinálok. Nagyon hamar átlátja a dolgokat. Mindent megbeszélünk és mindenről elmondja a véleményét. Ez egyszerre segítség és kritika is. Sokat köszönhetek neki. Tudja jól, hogy a gitárommal együtt vásárolt a férj áruházban. Nem reklamálhat.

A nagyobbik fiam, a Marci a Rebel For Life dobosa. Nem egy szokványos apa-fia kapcsolat ez, sokkal szorosabb kötelék. Rengeteg a közös pont. A kicsik Hanna és Levi nagyon büszkék. Már hozzászoktak ahhoz, hogy sok a dolgom, de azért törekszem rá, hogy eleget legyek velük is. Más focizni, kocsmázni jár, esetleg elmegy vadászni, vagy motorozni, vagy csak ül bután a képernyő előtt. Én meg ilyen vagyok.

Régóta jelen vagy már a szintéren, mint szervező, és mint zenész is, hogy látod, merre tart jelenleg a rock/metal zene az országban? Klubok? Fesztiválok? Zenekarok? Közönség?

- Mindig minden fejlődik és halad valamerre. Szeretném tudni, hogy mit hoz a holnap. Az internetnek egyre nagyobb a szerepe, abban mindig gondolkodni kell. Mindig azt mondják, hogy halódik a klubélet, de ez nem igaz. Van ahol dilettánsok viszik a rockbizniszt és tönkre is teszik az egészet. Ahol igazi munkát fektetnek a szervezésbe, ott működik a dolog. Egy alapítvány nemrég elhívott minket egy városba, ahová 3 bandát szerveztek le. Odamentünk és hatalmas terem, valamint brutális technika fogadott minket. Egy ember se jött el, szóval nem volt közönség. Semmilyen promóciót nem intéztek a szervezők. A szervező mutogatott a hangosítókra, azok meg rá. Az mondta, hogy ők nem szervezők, csak zenekarokat delegálnak a városba és egyébként is csinált Facebook eseményt is. Haha. Érted? Kb. 250 km-t autóztunk és ennyit tudott mondani. Nagyon dühös voltam. Soha többé látni se akarom azt az alapítványt és minden zenekart óvok tőlük. Az ellenpélda a Nice One Babe. Ők egy zalaegerszegi metal banda és a helyi klubba szervezgetnek bulikat. Imádunk oda menni. Sok ember, jó technika, jó hangulat. Nem minden, de sok múlik a szervezőkön.

A fesztiválokról sokat nem tudok mondani. Van még mit letenni az asztalra a Sonic Rise-nak és talán egyszer beférünk majd mi is. Egyelőre vissza se válaszolnak az emailjeinkre. Néhány kisebb fesztre beférünk, de elég üres a naptárunk nyárra. A magyar underground eléggé kiesett a fesztiválok programjából.

A zenekarok ügyében a Gege fogalmazta meg a frankót a minap. Nagyon sok banda van és sokszor nagyon rossz bandák. Attól hogy valakinek van egy gitárja vagy egy miksije, még nem zenész. És attól hogy van négy ember, aki szeretne Pantera vagy Parkway Drive lenni, még nem lesznek jó zenekar. Sajnos sok a banda és kevés az igazi minőségi produkció. Nem csoda, hogy az emberek nagy része nem megy le a klubba. Ha mondjuk egymás után megnézel 4 rossz bulit, rossz hangosítással, és unszimpatikus nagyképű emberekkel, akkor biztosan elmegy a kedved az egésztől. Az 5-ik bulira meg már le se mész, pedig lehet, hogy éppen akkor jön az év bandája, az év koncertjével.

A közönség is így fejlődik. Már csak a nagy bandákra kíváncsiak, mert az a tuti. Nehezen nyitnak az új felé. Összetett dolog ez az egész. Nem ismerem az orvosságot.

Milyen tanácsokat adsz a szintén zenélő fiadnak, milyen hibákat ne kövessen el ő, amiket neked is jobb lett volna kihagyni?!

- Szerencsés gyerek a Marci, mert mi támogatjuk mindenben. Már 5 évesen szereztem egy Dubán dobcájgot, meg cineket egy kedves barátomtól és azóta üti a bőröket. Persze már jobb cucca van. Volt olyan is, hogy háttérbe szorult nála ez a zenélés és a foci volt a fontos, de akkor meg edzésre hurcolgattuk. Az a lényeg, hogy mindig azt csinálja, amit igazán szeret. Ha a bandában valamiről véleménye van, akkor azt ki kell mondani, még akkor is, ha valakinek nem tetszik. Nem szabad erőltetni semmit, csak szívből érdemes.

Egy időre eltűntél a zenei életből, mi hozott vissza?

- Amikor a Forrásból végleg kiléptem, csak a Red Religion volt. Az meg egy körülményesebb történet. Nem tengődtem túl sokáig. Minden vég, egy új kezdet. Ott volt a lehetőség, hogy azt csináljam, amit mindig is szerettem volna. Egy saját zenéket játszó brutkó bandában akartam zenélni és minél többet koncertezni. A Breed meg is adta az élményt, a Sonicról meg nem is beszélve.

Van manapság olyan zenekar akár itthon, akár külföldön, akit szívesen ajánlanál az olvasóknak?

- Most felsorolhatnám az összes haver bandát, mert mindannyian kiváló muzsikát tolnak. Ami nagyon megfogott az elmúlt időben az Lukács Peta War & Peace című lemeze. Voltunk is a lemezbemutató koncertjükön. Koncerten pedig a Stubborn okozott meglepetést. Betegek a srácok.

Nagyon szimpatikusan akarva akaratlanul is létrehoztatok, egy összetartó kis társaságot Dirty Dawn és a Don Gatto zenekarokkal, mit gondolsz erről, mennyit tudtok segíteni egymásnak?

- A Dirty Dawn és a Gatto mellett ott a Rebel For Life is, ők a bonyhádi tökik. Haha. Ezekkel a bandákkal jó összefogni. Koncerteket csinálunk, közösen szervezünk, infókat adunk egymásnak, segítjük egymást ahol csak tudjuk. Mindenben állunk egymás rendelkezésére. A cuccainkat is odaadjuk egymásnak, ha valami technikai malőr adódik. Én mégsem ezért szeretem ezeket a fajankókat. Simán jó velük együtt lógni. Egyszerűek és problémamentesek. El se hiszed, hogy ez mennyire fontos.

Don Gatto? Haverok? Nagy tesók? Mit jelent ez a csapat neked?

- Nagyon jóban vagyunk velük. Amikor indultak, majdnem a Gege lett a dobosuk, csak már akkor is érezte, hogy nem szabad elvállalni a melót, mert majd jön a Sonic. Hahaha. A Weisz még basszerozott a Red Religionban a kezdetek kezdetén, akkor egy ideig zenésztársak voltunk. Akkor alakult a Don Gatto is. Amikor mentünk a Gabival Red Religion próbákra fehérvárra, rengeteget beszélgettünk. Jó barátok lettünk. Emlékszem, nagyon bántotta a COD vége, sokat jelentett neki az a banda. Akkor ment szét a Fürge is, nagyon jó volt látni ahogy összeállt a Don Gatto. Hát azóta történt velük ez meg az. 5 év alatt több mint 300 koncert, amelynek majdnem a fele külföldön volt.

A Balázs egy hatalmas forma. Furcsa hogy nincs egy komoly szava, de mégis vér pro minden amihez csak hozzáér. Nem is értem. Peti meg tökéletesen illik a bandába. Nagyon jó figura, mindig jókedvűnek látom. Olyanok ők hárman mint a jó tesók. Nem tudnám megmondani hogy hány dologban segítettek nekünk. Eleinte még a próbatermüket is odaadták nekünk. Örök hála nekik mindenért. A Don Gatto számomra minden téren példakép. Jó példa arra, hogy ha mindenki teszi a dolgát, akkor zakatol a gépezet. Nem olyan bonyolult dolog ez.

Ti is angol nyelven énekeltek, úgy gondoljátok a mai Magyarországon, már lehet angol nyelven sikereket elérni?

- A mai ifjúság már nyomja a nyelveket. Nem hiszem, hogy problémát jelentene nekik az angol szövegek megértése. Hozzá is szoktak már. Tervben van amúgy egy magyar nyelvű szám is. Majd kiderül, hogy mi az igazság.

Rövidesen egy EP felvételeit kezditek meg a Sonic Rise csapatával, mit gondolsz manapság, mikor szinte mindenki csak letölt, érdemes még lemezt felvenni, és esetleg azt még fizikai formátumban ki is adni?

- Ha azt akarjuk, hogy meghallgassák a zenénket, akkor muszáj normális minőségben felvenni és letölthetővé tenni. Hatalmas dömping van zenékből. Ha a fiatalok a tengernyi előadó közül kiválasztanak minket, letöltik és hallgatják a zenénket, akkor annak örülünk. Ha a zaj tetszik is a jónépnek, akkor még jobban örülünk. Az első EP-t is megcsináltuk CD-vel, borítóval és ment is a koncerteken. A következő EP-t is megcsináljuk. Ha valakinek majd úgy kell, hát megkapja. Elfér a merchben. Nem mondhatok semmi rosszat a letöltőkre. Nekem nincs olyan készülékem, amivel CD-ket hallgathatok.

Egyébként meg annyi zene jelenik meg hétről-hétre, hogy azt nem is bírnám pénzelni. Régen úgy ment a dolog, hogy a bandák koncerteztek és ha az embereknek bejött a zene, akkor megvették a kiadványokat. Most fordítva működik. A zenét beszerzik a neten, és ha bejön nekik, akkor elmennek a koncertre. Már nem a lemezfelvétel az érdem, hanem az, ha egyáltalán meghallgatják a zenédet. Jobban bánt, hogy eltűntek a többszöri hallgatásra ható zenék. Az emberek a neten a youtube-on vagy más felületeken hallgatnak számokat. ha egy zene az első percben nem hat, akkor már megy is a kattintás a következőre. Nem számít, hogy a banda mennyi energiát, időt és pénzt ölt bele. Az se lényeg hogy esetleg az ötödik hallgatásra életed lemeze lesz. Van zene dögivel. Ha sikeres akarsz lenni, akkor a pop szakma szabályait kell alkalmazni, ami nem biztos hogy helyes.

Mi a véleményed az olyan jelenségekről, mint a Fonogram díj? Vagy a Depresszió zenekar szereplése A dal című műsorban?

- A Fonogrammon a Lukács Peta lemeze lett az év legjobb hard rock vagy metal lemeze. Gratulálok neki. Örülök az ilyen szerepléseknek. Minél több rock vagy metal legyen a médiában, hogy az emberek láthassák ezt is. Így legalább van alternatíva arra az esetre, ha Berki Krisztián vasalt heréjére nem kíváncsiak, vagy ha tehetségkutatókban felvonultatott sok gagyi nem elégítené ki a zenei igényeket. Ha nem szeretjük az agyromboló műsorokat, akkor miért ne örüljünk annak, ha metalt nyom a tv? Az új Depresszió anyagra egyébként nagyon kíváncsi vagyok.

Valami amit el szeretnél mondani?

- Köszönjük a fémvár.hu támogatását. Járjon mindenki koncertekre és támogassátok az élőzenét.

Sonic Rise - Do Not Complicate (2012) Full EP

 
topmenu