Sonic Rise interjú 2.rész
Írta: Gery   
2012. május 25. péntek, 17:03

IMG 8343Nem kell megijedni, nem terveztünk több hetes szünetet a két rész megjelentetésével, csak egy kicsit átláthatóbbá akartuk tenni a dolgot! Már itt is a második rész!

 

Egyébként hogy zajlik nálatok a zeneírás? A jól bevált „valaki hoz egy ötletet és akkor azon agyaltok utána közösen” módszerrel?

H.G. Általában úgy.

S.M. Az első három számnál máshogy volt, azokat Gabika megírta mi meg nem szólhattunk bele, mert akkor nagyon elvert minket, de legalább megteremtettük az alapot és utána már tényleg ezzel a módszerrel ment.

H.G. Márk akkor még új volt és az volt megfigyelhető, hogy amikor elkezdtük a Sonic Rise-t és feloszlott a Breed, akkor ő még nagyon visszafogott volt és az én témáim kerültek a dalokba általában. Aztán ő is beilleszkedett és jöttek tőle is az ötletek és onnantól kezdve az új számoknál már együtt csináltuk a dolgot. Zeneileg Márk és én hozzuk a témákat, amiket aztán Geri cenzúráz megmondja, hogy tetszik-e neki vagy nem, kipróbálja a témákat aztán a dal vázát még alakítgatjuk tovább kicsit csicsázzuk vagy éppen lebutítjuk. Aztán erre írjuk meg a szöveget. Igazából úgy van, hogy viszünk le próbára egy rakás ötletet és azokból sértődés nélkül kidobáljuk a rosszakat, van is egy ilyen egyezségünk, hogy csak azok maradnak, amikre egyből mindenki bólogat. Igazából itt is előjön az egyszerűség, általában a legjobb témák mindig így jönnek. Úgy hisszük, hogy ami könnyen jön nekünk, azt a közönség is könnyen fogadja. És ez valószínűleg működik is, mert már hallottuk visszafele a dolgot.

K.G. A kontrollból. (nevet)

Milyen zenéken nőttetek fel?

K.G. Nekem a Soulfly az isten, tetoválásom is van. Nagyon szeretem az ilyen egyszerű, buta zenéket, amik egyből odabasznak mint pl.: az Ektomorf, a Soulfly, a Sepultura, akkor a Lamb of God már nem ez a kategória de őket is nagyon imádom. Ja meg a Chaos of Disorder az is óriási kedvenc!

S.M. Engem igazából több zenekar és műfaj is befolyásolt, most kezdek például kilábalni ebből a deathcore-os, metalcore-os valamis dolgokból. Ebből a nagyon csicsás, nagyon festett, műüvöltözős valamiből. És kezdek hajlani én is az egyszerűbb zenék felé. Például nagyon szeretem a Subscribe-ot, meg az ilyen akusztikus dolgokat is szívesen hallgatom, de a Punnany Massifot is elhallgatom, minden zenében találok valami érdekeset. De persze főleg ez a metalosabb réteg az, ami vonz.

H.G. Én már öreg vagyok, kurva sok zenét hallgattam onnan indult az egész, hogy volt ilyen Maxell kazettánk három plusz kettő, azt nagyon szerettem, onnan kezdődött. Aztán jött a Modern Talking láz, amit csak itt mondok el: anyám a haverjaim előtt állandóan éget azzal, hogy fönt volt a falamon a Modern Talking poszter, azt a buzi lányos fiú, akinek ilyen Nóra medál volt a nyakában, meg a szőke, kékszemű német csávó. És még ma is szívat azzal, hogy azt mondja, hogy „ még olyan hajat is akartál, mint a Dieter Bohlennek van”. De egyébként nagyon fiatalon rászoktam a metalra, Helloween, Sodom, Pokolgép. Meg egyszer a búcsúban lőttem is egy Manowar posztert, egy pálcám volt annyira kaptam pénzt, nagyon izgultam, remegő kézzel álltam előtte. A Manowar „Kings of Metal” poszterre, amin ilyen nagydarab, kigyúrt hapsi van egy nagy darab karddal és a nagymamám meglátta és meg is kérdezte, hogy ki az kisfiam Tarzán? Egyébként komolyra fordítva a szót, az alternatív zenéket is szeretem, a Doorst meg ilyesmik, Led Zeppelin, Deep Purple meg ilyeneken is átmentem. Végül is ilyen eklektikus vagyok a funkyt is nagyon szeretem meg a blues zenéket, de már jó néhány éve a fő vonal az a lehangolt, mélyen röfögő, groove-os, egyszerű metal, itt-ott dallamos énekkel. Meg persze az üvöltözés is belefér, a lényeg, hogy jó energikus legyen. Ja és az aktuálisan kedvenc zenekarom az a Don Gatto, a másik az az Ask for More, ami amúgy Márk másik zenekara.

Az idei fesztiválokon hol lehet majd titeket elkapni?

H.G. Sajnos mivel fiatal zenekar vagyunk és mire összeállt egy műsor, addigra már tavasz volt, ami ugye már késő ehhez, ezért ezekről idén lemaradtunk. Lesz azért persze egy-kettő, az erdélyi pl. amit már mondtunk, Bonyhádon egy saját szervezésű, egyestés fesztivál augusztus 18-án, ahol fel fog lépni az Ask for More, a Don Gatto, egy székesfehérvári punk zenekar, az Hangman Jack stoner zenekar Zircről és a Sonic Rise. Igazából őszre készülünk, hogy majd a klub világot meg tudjuk mozgatni, fesztiválok meg majd jövőre, ezt msot megszívtuk.

Kicsit kései a kérdés, de milyen volt a buli?

K.G. Eddig ezen a bulin voltak a legtöbben, na jó az Uzdi Motoros feszten úgy volt, hogy mi voltunk az elsők és pont mire felpakoltunk megjött a vihar és a kb. 300 motoros elment haza és ott maradt Uzd lakossága a koncerten. (nevet)

S.M. Nem tudom szabad-e ilyet mondani, de engem a falunapok közönségére emlékeztetett. Három rétegbe rendeződött az egész, az első réteg volt a haverok, meg a részegek, a második réteg az összevissza futkározó gyerekek, a harmadik réteg pedig az öreg falusiak, akik várták, hogy mi lesz.

K.G. Szóval ott többen voltak, de nem sokra mentünk vele, itt volt először az, hogy aki itt volt az bemozdult a zenénkre, egyszóval nagyon fasza volt!

H.G. A hangosítás nagyon jó volt, a technika és a színpad is profi volt. Ezt a fajta mozgást, a közönség ilyen szintű támogatását régóta szerettük volna megtapasztalni. Amúgy is régóta szerettem volna Dombóváron játszani, mert volt itt néhány kultikus banda anno akiket nagyon szerettem. A Promptot nagyon szerettem, az Incidenst és a Negathyw Hozzáállást is! Még a Sláger Rádióban is volt a Lencsilány, úgyhogy hatalmasak. Régebben nagyobb megmozdulások voltak a rock bulik, de ez is óriási volt! Köszönjük szépen Kincsverő úrnak, hogy itt lehettünk, jövünk máskor is.

H.G. Azt még csak úgy hozzátenném, hogy a zenekart támogatja a „Sublime Pickups” egy budapesti custom hangszerbolt, a srác kézzel készít pickupokat és nekünk is készített, méghozzá Sonic Rise feliratút. Mindent úgy csinált, ahogy kértem és még a logot is felrakta rá szóval nagyon fasza! Egyébként a Watch My Dyingnak, a Don Gattonak és még ilyen nagyobb zenekaroknak is csinált. Úgyhogy innen is köszönjük szépen Kurtács András úrnak is a segítséget!

Mondunk így a végére egy bölcsességet: „Nem az a fontos, ami nem lényeg, hanem a lényeg ami fontos”.


Köszönjük az interjút!