20623416 1494341173958890_2002304933_o

Don Gatto

Spiritbell - True Spirit Carries On (2012. szerzői kiadás)
Írta: Slayer   
2013. február 26. kedd, 15:08

Régi adósságomnak teszek eleget, mikor e sorokat írom a dél-dunántúli Spiritbell zenekar tavaly megjelent feldolgozás lemezéről, pedig Márkó Zoli a csapat gitárosa személyesen jött el hozzám, hogy átadja az albumot! Amúgy is kicsit elfogult az ember az olyan fanatikusan kitartó emberekkel, mint akik ezt a csapatot alkotják, szóval, bocs mindenkitől, aki itt egy szigorú kritikát várna!

A Spiritbell zenekarnak, sem a zenéje, sem az összetétele nem átlagos, itt bizony nem tinédzserek zenélnek divatosan belőtt séróval, hanem igazi érett férfiak, akik már a 80-as években is klasszikus metalra gerjedtek. (Kivéve a szemtelenül fiatal dobosukat, Ákost, akit az „öregek” jól megfertőztek!) Ez a lemez pedig ifjúságuk kedvenc zenekarainak a feldolgozásait rejti, bár nem éppen az akkori slágerekre kell gondolni, mert ezek a csapatok egy-két kivétellel, még akkoriban is igen undergroundnak számítottak, nemhogy most. De talán pont ezért érdemes megismerkedni ezzel a lemezzel azoknak, akik már akkor is hallgattak rockzenét és azoknak is, akik csak mostanában kezdték, mert bizony kiderül, hogy sok mai bandának hol is van a gyökere. Nekem ez maga volt az időutazás, olyan volt, mint visszatérni egy olyan helyre ahol már rég nem jártam és az úton újra felfedezni a régi kedves emlékektől hemzsegő helyeket.

Nyitásnak mindjárt itt van az angol Angelwitch névadó dala, akiket ma már mindenki csak úgy ismer, mint akiket a Metallica feldolgozott, pedig ez a zenekar ma is aktív, nemrég volt egy Európa turnéjuk az Enforcer és a Grand Magus társaságában, tavaly pedig új albummal is jelentkeztek. No de visszatérve Zoliék feldolgozására remekül sikerült elcsípniük a nótát, egy tökéletes indítás, mind ének, mind gitár téren a srácok rendesen odateszik magukat. A hangzásról közben azért annyit leírnék, hogy természetesen, nem állt a fiúk rendelkezésére sem Andy Sneap, sem Michael Wagner, de még csak valamelyik drágább magyar stúdió sem, így inkább a jó minőségű demókategóriába tartozik, de pont nemrég kaptam egy lemezt, amit egy jó nevű stúdióban rögzítettek, és bizony fele ennyire sem szól ilyen arányosan és jól, ellenben egy rakat pénzt fizethettek érte. Ez is bizonyítja, hogy a mai technikai feltételek mellett már az értő szakember a legnagyobb kincs.

De folytatva a lemezt egy olyan banda nótája jön, amit sajnos méltatlanul kevesen ismernek a Cirith Ungol-ról és az I’m Alive dalukról van szó, Pixi ezt a számot is remekül hozza, a gitárszóló pedig magáért beszél. Sajnos a ritmusszekció a hangzás miatt kicsit kása, de aki szereti a dallamos Powert annak ezt meg kell hallgatnia. Na is itt jön az első ismertebb dal a Manowar debüt Metal Daze nótája, aki még emlékszik annak idején volt egy rádióműsor, amit a Hammeres fiúk csináltak annak ez volt a szignálja. Mit mondjak abszolúte klasszikus nóta, aki ezt a nótát nem ismeri, az megbukott. Nem egy könnyű darab, mégis remekül hozzák a fiúk, és bizony itt nincsenek stúdió trükkök. Mit lehet erre mondani? Ez maga a Heavy Metal!

Érkezik a Tokyo Blade és az If Heaven Is Hell ismét a 80-as évek brit heavy metal új hullámának a zenekara és ebben minden benne is van. Megjegyezhető dallamok és nem csak ének, hanem gitár téren is, itt Ákos is rendesen odateszi magát. Zoli ismét szépen hozza a szólót! Jön Dánia akkoriban első számú exportcikke rockzenében, akiknek a koncertjén a még szinte gyerek Lars Ulrich is tombolt, ez pedig nem más, mint a King Diamond vezette Mercyful Fate, akik fel is léptek nálunk a Metallica vendégeként 1999-ben az MTK-stadionban. Az Evil című nóta nem a legegyszerűbb daluk amúgy sem és ugye Diamondot énekelni meg aztán végképp nem az, de a feladatot simán hozták Pixiék, jár a piros pont. Dánia másik akkori nagy csapata a Pretty Maids, akiket csak olyan bandákkal, lehetne, egy szinten emlegetni, mint a Stormwitch vagy a Helloween, de sohasem lettek olyan népszerűek, a Night Danger daluk egy igazi klasszikus tőlük.

Na és itt jön az a nóta, ami személyesen is hatalmas kedvencem, ez pedig a Seattle-i Metal Church névadója, az első albumukról.  Remek nóta, remek előadás!Ezt élőben is hallanom kell! A kanadai Svord zenekar munkásságával én sem voltam teljesen tisztában, így a Children Of Heaven nótát a Spirit előadásában hallottam először, de mivel igencsak tetszett, így beszerzem a lemezüket, és érdemes volt, kiderült, hogy a Metallica Master Of Puppets turnéjának kanadai állomásain ők nyitottak a Hetfieldéknek, a Metal Church mellett. És a Megadeth főnök Dave Mustain szerint zenekar debütáló albuma a Metalized, minden idők egyik legnagyobb Heavy metal lemeze.

A Manilla Road 1986-os lemezéről a The Deluge-ról a Divine Victim került feldolgozásra, Mark Sheltonék is sorban adták ki a jobbnál jobb lemezeket, de ma már nagyon kevesen emlékeznek rájuk. A dalt nem tudom, hogy Pixi énekli e, de ez egy más mélyebb tónus, azonban szépen hozza a nótát, bár itt inkább ismét Zoli szólóját emelném ki, valamint Ákos is rendesen odateszi magát. Sajnos Csabi bőgőjéről az egész albumon nem tudok sokat elmondani, mert nem igazán hallatszik ki. Pedig élőben rendesen döngeti a hangszerét.

A nemrég feloszlott Candlemass nótája az At The Gallows End remekül hozza az eredeti dal gonosz dallamvilágát, megkockáztatom, izgalmasabban adják elő a srácok az eredeti műnél. A végére maradt a Savatage Hall Of The Mountain King-je. De ez az ismert darab a többiek árnyékában van, simán jó a nóta, de itt derül ki igazán, hogy mekkora elfeledett kincsekre hívja fel a zenekar a mostani zenehallgatók figyelmét. Zoli kiváló gitárjátékát azért itt is meg kell dicsérni.

Remélem egyszer ezeknek a srácoknak sikerül majd egy jó csarnokban egy jó cuccon is bemutatni ezt a lemezt, mert nagyon megérdemelnék ők is meg a dalok is. Rövidesen érkezik az új lemezük, immár ismét saját dalokkal, amit kíváncsian várunk, ha ebben a stílusban haladnak tovább, akkor egy rajongójuk már biztosan van, de remélem, egyre többen fedezik fel maguknak ezt az abszolút nem divatos zenekart, egyáltalán nem divatos zenével, viszont a hitelesség, a hozzáállás megkérdőjelezhetetlen. A csapatot március 30.-án élőben is el lehet csípni Majoson az ABS és a Kővári Csabi vezette Distalis társaságában!