Heten

Helloween - Straight Out Of Hell
Írta: Gery   
2013. február 03. vasárnap, 14:04

62039 helloween straight out of hellA legutóbbi 7 Sinners megjelenésekor már erősen kezdtem attól félni, hogy az egyik kedvenc zenekarom már képtelen érdekes és szórakoztató lemezeket készíteni. Ha a jellegzetes tökfejes logo feltűnik, akkor az már alapvetően hozza magával a "kötelező" egy vagy két megaslágert lemezenként, azonban egy ekkora zenekar irányába egészen más jellegű elvárásokat támaszt mindenki, itt teljes lemezekre lenne szükség ebben a minőségben és ez a 2000-es Dark Ride óta nálam egyszer jött csak össze a Gambling With The Devil képében (más kérdés, hogy ez a CD a Deris éra Top 3-as listáján holtversenyben dobogós). A már említett 7 Sinners-ön is voltak óriási dalok, de összességében az Are You Metal? szerű daloktól a hideg futkosott a hátamon és egyáltalán nem jó értelemben... A lecke tehát fel volt adva, amit óriási meglepetésre könnyedén meg is oldottak Weikathék, a Tökfejek ismét a csúcsra törnek!

Kicsit szkeptikus voltam, amikor tavaly nyáron még bőven a 7 Sinners turné alatt olyan nyilatkozatokat olvastam a srácoktól, miszerint már neki is álltak az új daloknak. Ennyi idő alatt nem sok jóra számítottam, hiszen a legjobbaktól sosem a tucat power metalt várjuk el, hanem a műfaj mindenkori csúcsalkotásait, és ugye egy összecsapott, lapos lemeznél még a semmi is jobb. De hogy a félelmeim mennyire alaptalanok voltak már az első 6 perces epikus mestermű, a Nabatea előzetes megjelenése bebizonyította! Azt követően elkezdtem tűkön ülve várni a teljes anyagot, ami jött is szépen január végén én pedig megnyomtam azt a bizonyos play gombot, amit azóta is folyamatosan nyomkodok, és lassan már valami reflex szerű mozdulatsorrá alakul. :)

Igazából nem kell itt nagy megfejtésekre gondolni, egyszerűen csak egy vidám, de kellőképpen metalos Helloween anyagról van szó, ez az érzés már jó ideje hiányzott a Tökfejek lemezeiről, a legutóbbi albumok kicsit túlzottan is komorra sikerültek (mégha az imént már említett Gamblingnek éppen ez is adta meg a "báját"), ami egy ideig talán üdítően hatott, de utána mégiscsak hiányozni kezd a jö öreg happy metal. Itt bizony nem kell félni attól, hogy a lemez túl sötét és borongós lenne, az anyag első 6 száma (a Nabatea kivételével) szinte eggyé válik. Miközben hallgatod a jellegzetes dallamos szólók és refrének úgy beszippantanak, hogy elveszted az időérzéked és egy idő után már azt se tudod hol tartasz a lemez hallgatásában. Igaz a Hold Me In Your Arms és a Wanna Be God ilyen szempontból kicsit kilóg a sorból, de aztán egy szusszanásnyi szünet után visszatér minden és a korong második felén is éppilyen magas marad a színvonal. Ahogy az a Helloween albumoknál lenni szokott ismét találunk néhány kimagaslóan jó nótát, ami még ebből a tényleg erős mezőnyből is kilóg! Az első helyre két dal is pályázik: a címadó és a Nabatea is óriásit üt, előbbi a hihetetlen dallamaival, utóbbi a sokszor maiden-es hangulatával operál, de dönteni szinte lehetetlen. A másodikként érkező World Of War a kedvencek terén is a második helyet kapja meg, az ének főleg, a refrén alatt eszméletlenül eltalált dallamokat tartalmaz, eközben a kemény riffek szerelmesei sem unatkozhatnak, ahogy a gitárok röfögnek a verzék alatt. Kiemelendő még a tavaly őszi EP címadó dala, a Burning Sun és a Make Fire Catch The Fly, de igazából itt nincs nagyon gyenge pont. Az egyetlen ilyen talán az ezúttal nagyon unalmasra és semmitmondóra sikerült Hold Me In Your Arms című ballada lett, én inkább a Japán verzióra felkerült No Eternity című Grosskopf féle power bombát választottam volna ide. Emellett vn még itt egy-két érdekesség, a Live Now-ban hallható billentyűs betét például megesküdnék, hogy egyenesen István a király hatásokat tartalmaz. :)

Ha végigfutunk a dalszerzőkön, akkor azt az érdekes megállapítást tehetjük a csapat főnöke és általában fő dalszerzője Michael Weikath csak két dal megírásában vett részt (Burning Sun, Years) míg a másik gitáros Sascha Gerstner szinte megtáltosodott, Andi Deris és Markus Grosskopf egyenrangú szerzőtársaivá lépett elő a maga 5 szerzeményével, talán épp ez a kis vérfrissítés kellett a zenekarnak. Andi és Markus pedig ahogy azt már megszokhattuk ezúttal is sokat vállalt magára, ketten együtt 9 dalt hoztak, amivel szinte egymagukban megírtak egy teljes lemezt.

Összegezve a hallottakat bátran kijelenthető, hogy végre kezd visszatérni a Helloween régi fénye, Keeper-i magasságokba már jó eséllyel soha sem jutnak majd, de anno a Derissel készült szentháromság (Master Of The Rings, Time Of The Oath, Better Than Raw) idején is megérezhették már a siker ízét (bizonyíték erre a High Live című DVD)! Az pedig mindenképpen jelent valamit, hogy a zenekar, amelyik korábban olyan lemezeket adott ki, mint a Walls Of Jericho vagy a két Keeper ezzel a lemezzel érte el pályafutása eddigi legjobb eladási listás eredményét! Végezetül pedig ismét csak azt tudom mondani, hogy aki csak tud mindenképpen nézze meg a zenekart március 19-én a PeCsa színpadán, ahol a régi bajtárs Kai Hansen társaságában fognak egy eszméletlen bulit adni!