Ghost - Prequelle
Írta: Slayer   
2018. június 09. szombat, 16:08

Rise Above Records (2018)

Huszti Gábor kritikája

Mindig erős fenntartásokkal kezelem az olyan bandákat, amelyek a zene mellé kidolgozott körítést is kreálnak, hiszen a parádé, a maszkok, a jelmezek, a démoni külsőségek, valamint a performance általában az eladhatóságot szolgálják.

A tíz éves svéd Ghost is pontosan ilyen zenekar, sőt az se túlzás, ha brandnek nevezzük. Valószínű, hogy a profi külsőségek és társított tartalmak, valamint Papa Emiratus (énekes) körüli hercehurca is hozzájárult ahhoz, hogy a gótos populáris hardrockjuk nem hagyott mély nyomokat bennem. Azok táborába tartozom, akiket idegesít a Ghost körüli hype, de azt mégsem engedhetem meg magamnak, hogy pusztán az előítéleteim miatt alkossak véleményt. Elhatároztam, hogy korrekt leszek és normálisan végighallgatom az új Ghost lemezt, hogy aztán komoly érvekkel tudjak nekimenni a fanatikusoknak, de be kell vallanom, hogy a Prequelle kifogott rajtam, hiszen egy szerethető anyagot kaptam.

Amikor hallgattam az anyagot szépen lassan kialakult bennem az az érzés, ami a régi kedvenc lemezek hallgatása közben volt jellemző, mégpedig az, hogy hallgatásról hallgatásra egyre jobban tetszett. A lemez hangzása természetesen hibátlan, de ezt 2018-ban talán már teljesen felesleges említeni. Az arányokkal és a megszólalással a 80-as éveket idézi az anyag. Se ez a gitárhangzás, se ez a dinamika nem az én világom, de a dalok megkívánják ezt a köntöst. A hangszerelés néha idegesítően megerőszakolt. Nekem a retro szinti hang és a szaxofon egyáltalán nem megy a metalhoz, még ebbe a lightos verzióba se. Sőt, amikor metal bandában szintit látok, általában már előre félek. Elnézést, de egyszerűen nem jön be! Természetesen nem a zongora, vagy a vonós betétekről van szó. Ellenérzéseim ellenére mégis működik a Prequelle, aminek egyszerűen az az oka, hogy nagyon erős dalok vannak rajta. Popos, slágeres, egyszerű dalok, ragadós dallamokkal.

Ghost - 06 - Dance Macabre

Az intro egy klisés horrorisztikus giccs, egy kislány mondókát mond. Jó! Hagyjuk! A videklippel is rendelkező kezdő tétel (Rats) egy húzós rock dal. Énekesünk semmi komolyat nem tesz le az asztalra, mégis maradandó dal, főleg az alattomosan erős vokál téma miatt. Nem értem miért tetszik, hiszen még a szóló is olyan, amire azt mondom, hogy emiatt nem érdemes egy dalba szólót írni! A Faith is a slágeres vonalat viszi tovább, a recept változatlan. A See The Light kellemes zongora alapokra és nagykórusos vokálokra támaszkodik. Musical hangulatú tétel, csak a szörnyű szinti ne lenne benne. A Miasma egy teljesen fölösleges instrumentális darab. Sem az egyéni teljesítmények, sem a benne lévő zenei megoldások nem indokolják. Az egyik legunalmasabb része a lemeznek. Nem úgy a Dance Macabre, ami az album abszolút slágere. Még a kínos szinti szőnyeget is elnézem, mert bitang jó dalról van szó, akkor is, ha kb. negyven zenekartól hallottam már hasonló dalt. Nem akarok belemenni a hasonlítgatásba, de senki nem firtathatja, hogy a Ghost zeneileg sok eredetiséget nem tud felmutatni, és talán nem is akar. Pont ezért is érdekes, hogy az összhangzás mégis megismerhetően sajátos.

Ghost - 07 - Pro Memoria

A következő tétel a Pro Memoria, ami a Prequelle csúcspontja. Egyszerű rockdal, nagyon jó szöveggel. Semmi extra, mégis nagyon kellemes az egész. A Witch Image szintén egy fasza kis rockdal, fogós refrénnel. Minden pillanata kiszámítható, de mégis nagyon jó hallgatni. A Helvetesfönster a Miasmához hasonló unalmas instrumentális darab, folkos feelinggel és sajnos újra sikító vibrato szinti hangzással. Az album záró tétele a Life Eternal, amely musicales megszólalásával, könnyen befogadható harmóniáival és dallamaival a lemez szerethetőségéhez tesz hozzá egy utolsó adagot. A dal vége átmegy Stairway To Heaven-be, de biztosan csak a véletlen hozta így.

A deluxe verzió tartalmaz még két bónuszt is. Az egyik a Pet Shop Boys - It's a sin feldolgozása, ami maradjunk annyiban, hogy nem vert hanyatt a konyha pepita kövére. Az Avalanche szintén nem egy agyongondolt cucc, amolyan elmegy kategória.

A Ghost egy olyan albumot rakott le az asztalra, amelyet szívesen meghallgatok többször is és pl. utazáshoz kimondottan kiváló. Zeneileg mellőz minden extrémitást, vagy szélsőséget. Nincs rajta semmi kiemelkedő, szimplán jó dalokat írtak és sikerült egy igazán kellemes atmoszférát teremteniük.

Ghost - Prequelle FULL ALBUM 2018

Honlap

Facebook

 
topmenu