Jeff Scott Soto - Damage Control
Írta: Gery   
2012. április 07. szombat, 23:00

 
Jeff Scott Soto - Damage Control - FrontBe kell vallanom őszintén, hogy habár régóta ismerem a Mestert névről/interjúkból, de a munkásságába csak ezen lemez kapcsán ástam bele magam, viszont ami késik nem múlik, ezt jelzi, hogy nagyjából három-négy napja nem tudom megállni, hogy ne hallgassam meg újra és újra a lemezt! Persze, aki ismeri Jeff munkásságát nem fogja ennyire felkapni a fejét, mint most én, de attól még nekik is kellemes hallgatnivaló lesz a korong! Tegyük hozzá gyorsan, hogy a legutóbbi soul, r&b hangvételű lemez után egy jóval gyengébb rocklemezzel is kijöhetett volna, vélhetően már akkor is nagyobb sikere lenne, mint az elődnek.


Ha hallgattál már AOR/Hard Rock zenéket és történetesen be is jött, akkor ezzel a lemezzel is megéri próbálkozni, mert ez a műfaj legfelső szintje még akkor is, ha nem lett 10/10-es az anyag. Az biztos, hogy Jeff hangjával nehéz rossz lemezt készíteni, bármilyen zenei közegben elhallgatnám(talán meg kéne próbálnom a legutóbbi szólóanyagát?), de azért a hangszeres szekció is kitesz magáért, a riffek rendesen belemásznak az ember fülébe a szólók is jól el lettek találva, persze ilyen vendéglistával mindez nem elvárhatatlan kategória. A teljesség igénye nélkül néhány név, akik részt vettek a lemez elkészítésében: Dave Meniketti (Y&T), Joel Hoekstra (Night Ranger) vagy a régi Talisman-os társ Jamie Borger.


Amikor először láttam/hallottam a Look Inside Your Heart klipjét egyből tudtam, hogy ezt nem szabad kihagynom és ez az érzés csak fokozódott bennem a teljes lemez hallgatása közben, Soto mester hangja végig a maximumot hozza, a dalok egyszerűen hallgattatják magukat, és ebben az imént már magasztalt vendégzenészeknek is legalább akkora érdemük van, mint Jeffnek. Persze az sem mellékes, hogy ismét a számára oly testhezálló AOR vonalon alkotott, ami a leginkább fekszik az egyébként rendkívül sokoldalú hangjának. Egyszóval minden adott volt egy remek rock lemez elkészítéséhez, amit természetesen ki is használtak, mindenképpen jó érzés tudni, hogy Soto mester még  mindig ezen a vonalon mozog, igaz ezt nála kijelenteni erős, mert nagyon sok műfajon belül alkotott(és valószínűleg még fog is), de mindig visszatér a már jól ismert JSS stílushoz.


A lemez, bár nem a műfaj csúcsalkotása rengeteg kellemes percet hoz annak, aki rászánja az időt! Sok olyan dal van, amit simán elő lehetne kapni akármilyen JSS vonatkozású koncerten, ilyen például a nyitó Give A Little More vagy a klipesített Look Into Your Heart, de a záró Never Ending War talán a személyes kedvenc. Természetesen ezeken a dalokon túl is akadnak még kiemelkedő témák, de nálam ezek vitték el a prímet!


Bár nem ez volt az év legjobban várt lemeze, de ha lehet így mondani, utólag rákerült a „Legjobban várt lemezek listájára”, egy újabb jó példa arra, hogy megéri nyitott szemmel „járni”! Ha nem is ez Jeff pályafutásának legjobb lemeze  de a némileg megtépázott renoméját most sikeresen helyreállította és bizonyított is a kétkedőknek!