20623416 1494341173958890_2002304933_o

Don Gatto

Sledgeback – 36206
Írta: Slayer   
2016. április 05. kedd, 18:46

2016 – GrundRecords

Mikor a zenekar hazai kiadója feldobta, hogy küldenének egy cd-t az amerikai-magyar Sledgeback zenekartól, ha szeretnénk egy kritikát írni írni a nemrég megjelent 36206 lemezükről, örömmel csaptam le rá, mivel már előtte is sűrűn hallgatgattam Szakácsi Greg új anyagát.

Na igen, de most sokan - főleg a fiatalabb olvasók - felteszik a kérdést, hogy oké, de ki is az a Szakácsi Greg? Ugyanis hősünk már 17 éve elhagyta Magyarországot, azóta pedig nem igen lehetett itthon hallani róla, pedig anno elég sokat szerepelt a könnyűzenei adók műsoraiban, egyrészt mivel zenekara a C.A.F.B. egy időszakban igencsak sikeres volt, másrészt pedig a magánélete elég zűrös volt az énekes/gitárosként ténykedő fiatal Szakácsi Gábornak.

Gregről dióhéjban annyit, hogy annak idején ő alapította a kultikus C.A.F.B.-t, mely a nem kevésbé kultikus Fekete Lyukból indult hódító útjára. (Többek között a Sex Action is ott alakult). A zenekar kezdetben nagyon egyszerű, minimalista punkzenét játszott, majd az 1997-es Zanza lemezzel elindult egy dallamosabb, a nagyközönség számára is befogadhatóbb irányba. Az Engedj be című daluk még a slágerlistákat is megjárta. A zene egyfajta punk/alternatív rock keverékeként definiálható, ahol a szöveg is nagyon fontos volt ugyan, de mindezt jófajta dallamos rockzenével is meg tudták támogatni. Majd Greg 1999-ben fogta magát és kiköltözött az Egyesült Államokba, azon belül is Seattle városába, és ezzel egy korszak lezárult az ő és a C.A.F.B. életében is.

Pár év zenei tétlenség után aztán 2004-ben hivatalosan is kilépett a C.A.F.B.-ből és néhány amerikai barátjával megalapította a Sledgeback zenekart, amit hol simán Sledgebacknek, hol Szakácsi Greg & Sledgebacknek írnak. Gondolom, főként itthon használják Greg nevét, hisz hazánkban ez marketing szempontjából elég jól cseng. Az elég rejtélyes című 36206 már a csapat 8. lemeze 12 év alatt, így nem mondhatjuk, hogy ne lennének elég termékenyek.

A 36206 lemezen 14 dal található, ebből hat angol nyelven, nyolc pedig magyarul szólal meg. Mindezek mellett van még egy outro jellegű szösszenet az utolsó dal előtt. A lemezt záró The Hate című dal nem képezi az anyag szerves részét, ezt a dalt Gregék az előző lemezükről, a Land Of The Freakről mentették át, valószínűleg azért, mert úgy ítélték meg, hogy - mivel ennek az albumnak sokkal szélesebb körű terjesztésben lesz része - ez a dal megérdemel még egy esélyt.

Az új dalok a zenekar saját stílusán belül igen változatosra sikeredtek, de ami a legfontosabb: a változatosság ez estben nem eklektikusságot, nem útkeresést jelent, hanem egy kellemesen hallgatható és megjegyezhető anyagot, ahol az ember pontosan tudja, hogy melyik dal szól éppen. Nyílván a zeneszerző/szövegíró Greg a rá már pár évtizede jellemező, punk rock dalokkal pakolta tele a lemezt, mégsem tűnik sem klisésnek, sem elcsépeltnek. Ahogy jönnek sorban a dalok - ha nem lennének köztük angol nyelvűek - a hallgató szinte el sem hinné, hogy aki ezt alkotta, már lassan két évtizede az Egyesült Államokban él.

Sledgeback: Unchosen

A zenében van némi Exploited meg Ramones hatás is, de ugye melyik punkos anyagban nincs?! Azonban ha hasonlítani kellene valamihez a magyarul megszólaló dalokat, azok alapvetően olyanok, mintha az első két Tankcsapda anyag flörtölne az Aurórával és Greg régi csapata a C.A.F.B. lenne a gardedame. Lásd: Múló állapot, Kirakatfeleség, Maradék élet, Búcsúlevél vagy a Jól vagyok.

Sledgeback: Búcsúlevél

A változatosságra jellemző, hogy a lemezt nyitó Unchosen pl. egy egész durva punk szösszenet, míg a Kids Of The Streets, a System, a No Destination vagy az Úton a kaliforniai dallamos punk vonalat viszi tovább. Egy-két dalban - klippel megtámogatva - simán benne van, hogy akár sláger is legyen, hisz ez a stílus itthon elég jól megy. Gondolok itt az Útonra, vagy az Éjjeli járatra.

Sledgeback: Éjjeli járat

A szövegek a mai társadalmi problémákkal foglalkoznak olyan formában, amivel mindenki tud azonosulni. Nem akarja megmondani a frankót, inkább csak leírja azokat a helyzeteket, eseményeket, amiket maga körül lát. Van benne egyfajta pozitív töltet - még a negatív kicsengésű sztorikban is -, ezt valószínűleg már az államokban szedte magára Greg.

A hangzás nem rossz, bár ahhoz képest, hogy kint készült a lemez, egyáltalán nem vagyok elhalva tőle, sőt meggyőződésem, hogy egy itthoni stúdióban ezt a szintet simán megugrották volna. Az arányokon és a dinamikán is lett volna még mit csiszolni.

Greg természetesen az angol nyelvű dalokat az én fülemnek tökéletesen hozza, de a magyar nyelvű dalokban érezni egy enyhe akcentust, ami mostanában ugye elég jól bejött Téglási Zoli esetében.

Kíváncsian várom, hogy ez az anyag itthon hova fog eljutni, Greg nem Báthory Zoli és nem is Téglási Zoli, ő egy más stílus, egy más ember, de a saját stílusában egy teljesen korrekt lemezt hozott össze.

Remélem legalább pár koncert erejéig, hazalátogat a Sledgeback legénységével.

Aki egy dallamos punk rock anyagra vágyik értelmes szövegekkel, annak csak ajánlani tudom ezt a lemezt.

A lemez a Youtube-on teljes egészében meghallgatható ITT!

 

Sledgeback: No Destination