Testament - Dark Roots Of Earth
Írta: Gery   
2012. augusztus 10. péntek, 15:50

testament-dark-roots-of-earthKétség sem férhet hozzá, hogy a Nagy Négyesen kívül nincs olyan thrash metal banda, amelyik igazán mainstream sikereket tudott volna elérni, ezáltal az átlag zenehallgatók számára is kedvenccé válni. A kaliforniai Testament alighanem a legnagyobb vesztese ennek a skatujának, hiszen a zenéjükben éppúgy ott vannak a gondosan elrejtett dallamok, mint például a Metallica-nál, ráadásul az Alex Skolnick - Eric Peterson gitáros duo van olyan szinten, mint a legendás King - Hanneman vagy a Hetfield - Hammett kooperációk. Valamiért mégis elmaradtak sikereket tekintve a felsorolt bandák mögött. Ennek ellenére méltán nevezhetjük őket a Nagy Négyes ötödik tagjának! A fennállásának egyik, ha nem A legerősebb felállásában stúdióba vonuló csapat nem sokkal a fehérvári koncert előtt dobta piacra a legújabb anyagát, amiről már a dalok élőben történő meghallgatása alatt eldőlt, hogy időt álló alkotás lesz!

A legutóbbi nagy visszatérő Formation Of Damnation óta 4 hosszú év telt el, így bár régóta ott lógott a levegőben egy új Testament anyag, mégis váratlanul ért a hír, miszerint már dolgoznak is rajta a fiúk. A magam részéről a True American Hate bemutatása idején találkoztam először a hírrel. Bár az előző lemez is remekül sikerült, messze nem adták még ki magukból a maximumot, így joggal várhattuk, hogy a turnék és próbák alatt felgyülemlett ötletek, illetve az ott szerzett tapasztalat felhasználásával egy még jobb lemezt sikerül összehozniuk. Nos azt hiszem, ha csak ennyi volt a cél, akkor elérték!

Zeneileg a csapat legszebb hagyományait követi a Dark Roots Of Earth, a kilencvenes években megjelent lemezek dallamérzékenysége keveredik a zúzós, old school thrash dalokkal, megtámogatva Alex Skolnick eszement szólóival és Eric Peterson riffjeivel. És ha már egyéni értékeléseknél tarunk: Chuck Billy remek formát mutat, elég szokatlan, hogy egy Testament dalt az első hallgatás után dúdolni kezdek, de ez itt most megtörtént, a Native Blood jóvoltából! Persze nem mentek át power metalba, ha kell keményen odateszi az öblös, már már hörgésbe forduló, jellegzetes hangját is. A ritmusszekcióban pedig James Christian bőgős mellett (aki eddig is biztos pontja volt a zenekarnak) egy igazi extrém metal legenda Gene Hoglan foglal helyet, akivel kapcsolatban teljesen helytálló Billy egy nemrégen adott nyilatkozata: ezen a lemezen tényleg új szintre emelte a blastbeat fogalmát! Így még Paul Bostaph hiánya sem szembetűnő. Arról nem is beszélve, hogy az A Day In Death egyik verziójában pedig Chris Adler a Lamb Of God-ból püföli a bőröket.

Mivel a lemez már egy ideje megjelent rendelkezünk eladási mutatókkal is, amelyek egészen elképesztőek! A Dark Roots a Billboard lista 12. helyén áll, alig elmaradva a Top 10-től! Úgy látszik mégiscsak beférnek egy esetleges Nagy Ötösbe is... No de nézzük, hogy nagyjából mit is kapunk, ha megvesszük a korongot:

A nyitó Rise Up egy igazi thrash bomba, nincs túlkomplikálva a szöveg, de mégis hihetelen energia árad belőle! Ezt követi az elsőként klipesített Native Blood, ami a valaha volt egyik legjobb Testament dal szerintem, Chuck Billy indián származása ihlette, amely téma engem személy szerint mindig is érdekelt (mármint maguk az indiánok). A címadó dal az egyik csúcspontja a lemeznek, lassú, őrlős tempójával igazi bólógatásra késztető nóta. A lemez képzeletbeli első felét a True American Hate zárja, amelyet egy őrült Skolnick szólóval sikerült még emlékezetesebbé tenni, a hihetetlen riffeket itt már nem is említeném! A lemez első négy dala tehát hibátlan, nem véletlen, hogy a koncerten is ezek kerültek elő.

Az ötödik A Day In The Death ott folytatja, ahol a True American Hate abbahagyta, egyedül a tempóból vesznek vissza egy kicsit vissza. A következő Cold Embrance a másik nagy kedvenc lett, lassú, melankólikus, ráadásul Billy tiszta éneke hihetelenül szépen szól, itt is belecsempésztek azért kellő agresszivitást is a dalba. A záró hármas (Man Kills Mankind, Throne Of Throns, Last Stand For Independence) tartja ezt a remek színvonalat, itt sem tudtak hibázni! Minden esetben ott zakatol Hoglan dobja, amit Chuck sok helyen továbbra is meglepően dallamosra vett éneke tesz még élvezetesebbé. Külön kiemelném még a hangzást is. 2012-ben így kell szólnia egy metal lemeznek! Semmit sem lett túlzottan előre keverve, mindemellett pedig hihetetlen szépen, tisztán szól! Gyors választ kapunk a minőségre, ha megnézzük, hogy a hangmérnök napjaink legjobb metal hangmérnöke Andy Sneap. Amihez ez a fickó manapság hozzá ér arany lesz!

A Testament tehét visszatért, méghozzá egy méregerős anyaggal, ami ellentétben a legtöbb újkori thrash alkotással többszöri hallgatás után sem lesz unalmas, önismétlő, remekül meg lett írva! Az egyetlen negatívum sem ide köthető elsősorban. A FeZen-es buliról van szó, ahol ezek a remek dalok a gyenge hangosítás miatt nem szólalhattak meg igazán jól, de ezzel hamarosan bővebben is foglalkozunk. A kemény zenékre kevésbé nyitottaknak is nyugodt szívvel ajánlom! Nálam 10/10, meg merem kockáztatni, hogy eddig az év legjobb lemeze!