Dharma - Dharmageddon
Írta: Slayer   
2012. július 15. vasárnap, 12:36

Kicsit elfogultan álltam neki az album meghallgatásának , hisz az új énekesnő Ani régi kedves ismerős. Anno Dombóváron a Club 94-ben én szerveztem élete egyik első koncertjét, amit még a bonyhádi Amanecidával adott. Már akkor is látszott, hoyg nagyon tehetséges, pedig még roppant fiatal volt.Később többször is visszatért akár a szegedi Misslay vagy utoljára már a Dharma frontembereként. De láttam anno a Honeybeast-ben is ahol másodhegedűsnek szánták csak sajnos leénekelte a csapat akkori énekesnőjét.(Ciki) Szóval elég hosszú immár közös történetünk, így annál kíváncsibban vártam mit hoz össze élete első nagylemezén a Dharmás fiúkkal.

Az album a Hammerworld 2012. július/augusztusi számának mellékleteként jött ki, ami így elvileg minden érdeklődőhöz könnyen eljuthat. Ma már bizony egy feltörekvő zenekarnak albumot kiadni elég nagy luxus és kemény pénzügyi kérdés. De lássuk magát a lemezt. Ahogy először elkezdtem hallgatni, furcsa volt a nagyon elektronikusra vett dob, a csapat élőben jóval organikusabban szól,sajnálom, mert András ennél többet érdemelt volna.(Ezt anno a Paradise Lost vagy a Moonspell sokkal jobban megoldotta, One Second illetve 2econd skin lemezén.) A bőgővel ugyanez a helyzet, viszont amiket hoz az nagyon ott van. Itt nem azért van basszusgitár, mert hogy egy olyan ember is kell, Kelemen Gergő igencsak mestere hangszerének. Amivel viszont tudtommal sokat kínlódtak az a gitárhangzás, nos azt sikerült szépen összehozniuk érdemes volt dolgozni rajta. Na akkor eddig tartott a negatívum és most jöjjenek a pozitív dolgok, mert hogy abból van a jóval több. Remek nótákat sikerült írnia  csapatnak, melyek már első hallásra is megmaradnak az ember fülében. Ani pedig felülmúlja önmagát rendkívül sokszínűen énekel. Az énektémái fogósak és változatosak. Ha nem Magyarországon lennénk azt mondanám hogy több potenciális slágerlistás szám van a lemezen, de a honi viszonyok mellett és az angol nyelv használata miatt erre kicsi az esély. Amit még ki kell emelni, hoyg remek munkát végzett aki meghangszerelte a számokat, rég hallottam ilyen jól összerakott nótákat. És még egy érdekesség Gurka Laci szólói a régi sulis irányt követik, nem viszi túlzásba de amiket, játszik az nagyon megjegyezhető. A stílus pedig elég egyedi lett nem lehet egy az egyben senkihez sem hasonlítani és ez szintén nagy erény. Talán egy elektronikusabb Evanescence áll még a legközelebb a megfejtéshez. De itt nincsenek zongorás lírai számok az egész sokkal dögösebb groovosabb. És sorban jönnek a jobbnál jobb nóták, személyes kedvenceim: Apocalypto, kicsit keletiesebb málházós progresszivitás remekül felépítve;Mirror in The Wall; Sex, Blood;Tonight;Final Destination;One By One. De lehet holnapra más lesz mert most is folyamatosan pörög a lemez. Az album másik nagy erénye, a hossza, vagyis inkább a rövidsége. 38:08 alatt tíz szám. Nincsenek töltelék nóták, ezért ha lejár egyből újraindítod. Olyan régi bakelit érzése van. ez a lemez amúgy a megboldogult Strong Deformity utolsó lemezét, vagy éppen a Frash Fabrik újabbkori dolgait juttatja eszembe hangzásával érzésvilágával, mindez persze egy remek női énekhanggal megspékelve. Remélem ők sikeresebben veszik az akadályokat, a zenekar már megtette a magáét, most már a lemezkiadókon menedzsmenten múlik hogy mi lesz.Talán az Insane barátság őket is kiviszi Európába és akkor beindulhat a szekerük. Én mindenesetre biztos, hogy a következő koncertjükre elsétálok. Engem megnyertek maguknak!