20623416 1494341173958890_2002304933_o

Don Gatto

Prey - Journey under the dark clouds
Írta: Slayer   
2014. szeptember 09. kedd, 18:56

Prey – Journey Under The Dark Clouds

2014 – szerzői kiadás

A Prey zenekarra a Fezenre Veled válogató megnyerése kapcsán lettem figyelmes, és hallgattam bele kellemes stoneres/grungos zenéjükbe. Most pedig már itt van a komplett nagylemez. Ezek a srácok nem sokat tökölnek az egyszer biztos, de a zenéjük mentalitásához ez pontosan illik is. Az album borítója a végtelen sivatagon átívelő poros országút, egy nagy utazásra hív, amelyhez ez a lemez tökéletes útitárs.

A lemez kellemesen telten szól, a hangszerek megszólalása arányos és Mátyás Gábor énekes hangja is nagyon kellemes ehhez a stílushoz kivallóan passzol, megvan benne az a kellő dög, ami pl. Chad Kroegert jellemzi a Nickelbackből. A lemez megszólalásáért a csapat gitárosa Bodri Dávid felelt, és igen jó munkát végzett. A felvételek Dunakeszin a JawBreaker Recordingban zajlottak.

A 8 tételes lemezt egy egyszerű mégis húzós dal nyitja a Walker, ami mindjárt meg is alapozza, hogy mit is várhatunk ettől a lemeztől, benne van minden, ami a csapat erőssége. Egy jó riff, hozzá egy bika énekhang, egy szép kis szóló. Viszont az is kiderül mik a csapat gyengéi. Sajnos a dobot, picit erőtlennek érzem, sokkal jobban kellene húznia, a bőgő is szépen eltűnik a gitárok mögött, holott ennek a stílusnak jellemzője a markáns bőgőjáték.

Persze ettől még igencsak jó az, amit ezek a srácok művelnek, de azért ezekre a későbbiekben illene jobban odafigyelni. illetve van még egy problémám az albumot többször meghallgatva, kellemes jól hallgatható, de sokadik meghallgatás után sem tapad be a fülbe. Hatalmas potenciál érződik ki így is a csapatból, és ha a dalírás terén még egy kicsit fejlődnek, hát bizony csudadolgokat érhetnek el.

A lemezen középtempós és lassabb dalok váltogatják egymást. A Walkerhez hasonló döngölősebb Cleaner mellett, van néhány összetettebb darab is, mint a Kitchen Story vagy a Deaf Wall, utóbbi kifejezetten erős. Megjelenik még némi délies hangulat is a Boom Theory-ban és az Emptynessben, ezek a finom Lynyrd-os ízek nekem nagyon bejönnek és egyediséget is kölcsönöznek a csapatnak talán ez lesz az ő saját útjuk.

Egy kis déli hangulat, egy kis stoneres lebegés, egy jó énekdallam és egy markáns riff, aki ezt a kombót szereti, az semmiképpen se hagyja ki a bandát. És ennek a zenének élőben van amúgy is igazi ereje, egy igazi jó kis klubban (a füstös jelző, már a múlté). A stílus híveinek mindenképpen ajánlott csemege. Aki vonzódik a Black Label, Society, Down, C.O.C. vonalhoz annak kötelező. Ebből a műfajból kezdünk igen jól állni itthon. De amíg ilyen kaliberű csapatok bukkannak fel, addig nem is kell félni, hogy elfogy az utánpótlás.

Azért én még egy pár kilométert döngetem őket a kocsiban, csak azért mert egyszerűen jólesik. Remélem rövidesen egy koncerten is találkozom velük.

PREY - Walker