20623416 1494341173958890_2002304933_o

Don Gatto

The Joystix,High School Motherfuckers, Bang Bang - Budapest Rocktogon
Írta: Slayer   
2013. június 02. vasárnap, 15:52

Nem is emlékszem, mikor vártam már magyar zenekar koncertjét annyira, mint a székesfehérvári The Joystix budapesti Rocktogonos buliját, ahol a bemelegítést a szintén magyar Bang Bang, valamint régi barátaik a francia High School Motherfuckers végezte. Régóta nagy kedvencem a hazai színtéren a fehérvári Joystix zenekar, és végre lehetőségem volt élőben is megnézni őket, így nem is haboztam, hanem az amúgy is aktuális pesti utamat arra a hétvégére tettem, amikor a csapat hosszú idő után ismét koncertet adott a fővárosban.

A koncert napján éppen az ismerd meg hazádat mozgalom keretében elég rendesen bejártuk Budapestet, a Vártól a Bozsik stadionig, úgyhogy nem éppen üdén és fitten érkeztem meg a tett színhelyére, ahova magammal vittem tettestársnak unokatesómat és Ádám barátomat is. Gondoltam had ismerkedjenek meg az ország egyik legjobb zenekarával. Bár ha én nagyon elkezdek lelkesedni egy magyar csapat iránt, azok általában nem szoktak hosszú karriert befutni, így volt ez a Strong Deformity és a FreshFabrik esetében is, ők szerintem a Joystxhoz hasonlóan világszínvonalú muzsikát tettek le az asztalra. Bár most hogy Pityesz visszatért a Freshbe, ott talán még van remény.

No de vissza az ominózus május 3-án elkövetett koncertre. Elég korán érkeztünk a helyre, ahol a zenekarok még a beállást végezték, bár a Rocktogon alapvetően nem arról híres, hogy itt bármi is jól szólna, de legalább a zenészek lelkiismerete tiszta, hogy ők mindent megtettek. A gyors helyzetfelmérés után a pultot is megcéloztuk, ahol „hatalmas lelkesedéssel” szolgálták ki az embert. Valószínűleg a pultost nem lelkesítette az est felhozatala. Kicsit körülnézve feltűnt High School-ék „merch” standja kb 2 féle póló és 1 CD azonban a főzenekar Jostyxnak nem volt semmilyen eladandó terméke, ezt azért kicsit sajnáltam. (Azóta megoldódott, mert Szöszö mester megígérte, hogy postázza a hiányzó CD-ket a gyűjteményembe.)

Na de a lényegre térve, a BangBang-ék amolyan igazi magyar tradicionális rockzenében utaznak, nekem egy tökös Hooligans jutott róluk az eszembe több rockkal és kevesebb funkyval. Mivel a csapatot előtte nem igazán ismertem, elsőre szimpatikusak voltak és a magyar nyelvű szövegeket is könnyebb volt megemészteni. A színpadi mozgást nem lehet minősíteni, mert arra hely hiányában nem kerülhetett sor. De igen lendületesen tolták a kellemesen dallamos dalaikat. Az énekesnek kimondottan jó hangja van és a többiek sem ügyetlenek, mindössze egy kis egyéniséget kellene még magukra szedniük. Bár azért nagyon szívesen megnézném őket egy jobb hangzással is.

Egy gyors átszerelést követően színpadon termett a francia High School Motherfuckers akik egy eléggé más típusú zenével , de mindjárt megvették a közönséget. A Glames/punkos beütésű csapat még azon az apró színpadon is olyan energikusnak tűnt, mint másfél évvel ezelőtt ugyanott a Lizzy Borden! Így kell ezt csinálni, pedig ők sem egy profi gépezettel működő sztárzenekar, mégis sok magyar banda tanulhatna tőlük. Volt ott minden a Backstage Babytől kezdve, ami talán a legismertebb daluk és bevallom nekem is tetszett, a Backseat Education album legjobb nótái Get away, Spider, és talán ha jól emlékszem a What’s Wrong With You? Volt még Jesus (Hates me) és Let’s Go is. Stuffy remek frontember, bár az énekdallamok lehetnének kicsit karakteresebbek is, de a többiek is igen megbízhatóan teljesítettek és hangzás is kicsit jobb volt, mint a BangBang alatt, itt végre már a gitár is hallható volt. Az egész zenekar elég lelazultan játszott, ami talán a jó magyar pálinkának is volt köszönhető. Gyorsan repült az idő és a teremben kezdett eluralkodni a rock n’ roll, abból a jófajta kellemes mosolygós jókedvű fajtából, itt bizony mindenki azért jött, hogy szórakozzon, és jól érezze magát.

Aztán végre jött az est főzenekara csak úgy lazán zsigerből, ezeknek a srácoknak bizony nem ilyen kicsi klubban lenne a helyük, de mivel semmilyen szinten nem alkudnak meg, így nehezebben is jutnak előre, ami nekünk rajongóknak igazi kuriózum, mert ha már szupersztárok lennének, akkor kivetítőn nézhetnénk őket a Papp Laciban, és szabad szemmel nem tudnánk megkülönböztetni Szöszöt Marton Zolitól.

A Back in the saddle-el nyitottak a fiúk, ami a tavalyi visszatérésük utáni első kiadott nótájuk volt, és mindjárt be is indították az addigra szépen megtelt nézőteret, hiába itt szinte mindenki a zenekar fanatikusa volt, nem véletlenül tévedtek ide. Majd egyből jött a Beauty-fool és a So Low City EP nyitódala a Bombs away. Szöszö talpig feketében és hihetetlenül jól énekelt. A srácok nagyon jókedvűnek tűntek a színpadon, de minden okuk meg is volt rá. A folytatásban jött az egyik személyes kedvenc az …And Joystix For All elejéről a Powerdrive (A refrén még utána napokig az agyamba ragadt.) És jó volt hallani, hogy a közönség bizony ismeri is a nóták szövegét. Következett a legújabb daluk, amely csak pár nappal a buli előtt került nyilvánosságra, a szokásos teljesen ingyen letölthető formában ez volt a No friends amely szerintem egyenesen viszi tovább az utóbbi lemezek stílusát, és hogy a régebbi dalok közül is terítékre kerüljön valami elnyomták a Put me in the trash-t.

 Aztán jött az este meglepetése, ami végülis teljesen logikus lépés volt, ha már itt volt a Suckerstarz teljes csapata (A zenekart Szöszön kívül a High School Motherfuckers dobosa Pam Pam és bőgőse Stuffy alkotja), akkor kár lett volna nem megidézni az itthon méltatlanul ismeretlen bandát, így eljátszották nekünk az 10000 Miles away-t, ahol a két francia cimbora is felment a színpadra kicsit besegíteni a főnöknek. Az utolsó még fizikai formában megjelent EP, a So Low City címadója következett. Itt jött el az ideje, hogy kicsit megnézzem milyen emberekből is áll a Joystix közönsége, nos, egy biztos nem átlagos emberek alkotják a magot, itt nem volt sem egyenséró sem egyenöltözet, ellenben nagyon dekoratív hölgyekből nem volt hiány, hiába jó rock n’roll zenére mindig is dögös csajok jártak. (Nézzetek csak meg egy Mötley koncertet).

A Right now után pedig egy feldolgozás következett, méghozzá az egyik legnagyobb kedvencemtől az angol The Wildhearts-tól a Red light green light, erre mit lehet mondani, tökéletes! Szöszö, Ginger magyarországi helytartója! Remélem azért egyszer eredetiben is halom ezt a dalt, de ha nem akkor ennél jobban senki sem fogja prezentálni. A So hot után a Jet black, már a rendes műsoridő végét jelentette. Hihetetlen gyorsan megy az idő, ha élvezed a bulit. Természetesen nincs is koncert ráadás nélkül, és itt is visszajöttek a srácok, hogy az egyik legnagyobb klasszikusukat a New generation előadják nekünk, azt a ragadós refrént, nagyon el van találva ez a nóta. Az utolsóként előadott Johnny Thunders feldolgozás pedig már a buli végét jelentette. Szöszö még elmondta, hogy a Born to lose neki az egész életfilozófiát tükrözi, és hogy számára ez a dal egy himnusz!

És bizony tudomásul kellett vennünk, hogy ennyi volt, persze hallottam pár arctól, hogy nem baj, majd holnap újra meghallgatjuk, ezek szerint voltak páran, akik a pestin buli után Esztergomba is elkísérték a csapatot. Azt pedig el se kezdem sorolni, hogy még mennyi dalt eljátszhattak volna ezért vagy azért. Ez így is egy tökéletes buli, volt, na, jó kicsit lehetett volna hosszabb is! Ha-ha! Egy emberről azonban még nem esett szó, a visszatért tékozló fiúról Jimm Bo-ról, aki olyan energikusan és húzósan dobolta végig ezt a bulit, hogy egyből megértettem, Szöszö miért is nem akarta más dobossal folytatni. Tökéletes ritmusszekciót alkotnak Marton Zolival. És ilyen társak mellett az egygitáros felállás sem tűnt kevésnek. Van jó pár csapat, amelyik egyszerűen trióban a legjobb. Utólag azért elgondolkodtam azon, hogyha már itt volt a Suckerstarz legénysége, esetleg egy komplett bulit is tolhattak volna, de ne legyünk telhetetlenek.

Azonban jelen állás szerint várhatunk egészen október 10-ig a legközelebbi Joystix bulira, de akkor mindjárt a norvég Bloodlights csapatát is magukkal hozzák Pestre. És erre már a jóval tágasabb és jobb hangzású Dürer kertben kerül sor.

Aki pedig nem bírja ki addig, azok elcsíphetik az Acoustix-ot június 8-én, Dorogon vagy július 4-6 között a Megyer Camp fesztiválon.

Remélem végre a szakma és a közönség is felfedezi magának ezt a remek csapatot és sokkal többet látjuk őket a színpadon.

(Mivel képeket nem tudtam készíteni, ezért azok az Esztergomi Sportalsó oldaláról származnak a másnapi koncertről.)

The joystix- Better things to do (Ezt azért hiányoltam)