20623416 1494341173958890_2002304933_o

Don Gatto

III. Overload fesztivál Bonyhád
Írta: Slayer   
2013. április 20. szombat, 12:15

III. Overload fesztivál Bonyhádon, na erre már tényleg illett odaérni, hiszen az első kettőre is már nagyon hívott Huszti Gabi barátom, aki a rendezvény egyik lelke, de először egy betegség, másodszor pedig egy pécsi Aurora koncerten eltökölt idő szólt közbe. Azonban harmadjára már sikerült részt venni ezen a kultikus fesztiválon.

Szokás szerint megkésve indultunk el, ami bizony az én hibám volt, de miután gyorsan felvettük kicsiny koncertlátogató csapatunk hölgytagját, már robogtunk is Bonyhád felé. Útközben az estre hangolódva a The Joystix – And Joystix For all lemezét döngettük meg, amire az ég is elkezdett dörögni és félúton egy szép zuhiba kerültünk, de Bonyhádon ennek már nyoma sem volt. Mikor megálltunk a művház előtt, igen szép számban tartózkodtak emberek az épület előtt, ebből arra következtettem, hogy a kezdő Septic Pain produkcióját sikerült lekésni, és valóban így is volt, bár Jepy a Mesterséges Érzelem ezúttal technikusként dolgozó énekese a frászt rám hozta, mikor helyből közölte, hogy a Don Gattonak most lett vége, de gyorsan kiderült, hogy csak poénkodott. Miután megnyugodtam, hogy Acélosék bizony még jóval később játszanak csak, és a roppant gyors beléptetésen is átestünk, kicsit szemügyre vettük a terepet.

Hosszú évek óta nem jártam már ebben a Művelődési házban, utoljára még az, Prompt/Metallast turnéval érintettük, azóta sok minden nem változott, azaz mégis, mivel a West-Balkán tragédia óta, a színpadot nem lehet az előtér végében felállítani, így a széles folyosóra hasonlító helységben keresztbe kellett a színpadot felállítani, ami elég furán hatott, a közönség széltében nőtt a bulin, nem hosszában. A hangosítóknak sem volt könnyű dolguk, mivel kb. a színpadtól 5-6 méterre kellett keverniük, úgy hogy a színpad mögött teljes üvegfelület volt. Szóval ezek voltak a nem túl tökéletes körülmények.

Viszont egy nagyon gyors átállást követően már színpadra is lépett, a budapesti Samas zenekar. A közönség egy része be is merészkedett, az itt még aránylag ismeretlen bandára és megindult a pogo is. A kopasz énekes srác nagyon agresszíven nyomult még konferálás közben is az „ének” hangján hörögte el a mondanivalóját. A zene a most divatos metalcore irányból indult ki, ami egész furcsa volt magyar nyelvű szövegekkel, a bőgős 6 húros gitáron tolta és ugyan igyekezett kihasználni ezt a lehetőséget, de maga a produkció kicsit sematikusnak tűnt. A zenét pedig átlagosnak éreztem, de mivel ez egy nagyon friss zenekar, még bőven van bennük fejlődési lehetőség, és kezdésnek ez nem is rossz. Ami mindenképpen pozitív, hogy az énekesben van frontemberi képesség, és a dobos hölgy is igen megbízhatóan tette a dolgát. A legnagyobb negatívum pedig az, hogy a dalok teljesen egybefolynak a koncert után egy sem maradt meg a fülben. A pici színpadot is szépen bemozogták fiúk.

SamaS - Parazita

A Dharma kezdetéig, volt egy kis idő, így felfedeztem a régi büfét, ahol még a büfés is a régi volt, az árak azonban nagyon is maiak sőt, kicsit túlzónak éreztem őket egy underground Metal/HC bulin. De ez legyen a büfés problémája, mivel a rockerek nyugodtan iszogatták a parkolóban a dobozos söreiket. Rövid beszélgetés után kiderült, hogy a zenekarok nagyon elégedettek mindennel, és nagyon jól érzik magukat az Overload fesztiválon. Don Gattóék pedig olyan komoly merch pulttal álltak elő, ami egy ismertebb nyugati csapatnak is becsületére vált volna. Így nem is volt meglepő, hogy az egy főre jutó Don Gatto pólók száma kettő volt.

Mivel az átszerelések és a kezdések nagyon gyorsak és pontosak voltak, már színpadon is volt Ani vezetésével a Dharma. Az ifjú énekesnő több év után tért vissza a színpadra szülővárosában, ezért azt hiszem volt is benne egy kis izgalom, mivel ott volt az egész családja a koncerten. Azonban sajnos a keverés ő alattuk nem volt az igazi, a gitárt sikerült szinte teljesen eltüntetni, a bőgő és a dob vitte a prímet, valamint a kontrollal is lehettek problémák, mert sajnos Aninál is elég sok hamis hang csúszott be. Hiába, ez a zene akkor üt igazán, hogyha tökéletesen szól. Mozgásilag is visszafogott volt a zenekar. Láttunk már tőlük jobb produkciót is, és még fogunk is, de ez itt nekem kevés volt, pedig az Anival készült új lemezüket nagyon szeretem, és az olyan dalok, mint a klipes One by One, vagy a Varanasi illetve az Apocalypto alap esetben egyből elvarázsol, de ez most itt nem működött. Azonban a helyi közönséget ez nem nagyon zavarta, ők a kisvárosukból elindult és most visszatért „királylányukat” ünnepelték.

Dharma - One By One

A szünetet felhasználtuk arra, hogy üdvözöljük pécsi barátainkat, amin alapban meglepődtem, hogy bizony még onnan is eljöttek erre a bulira, ebből is látszik, hogy a házigazda Sonic Rise zenekar nagyszerű munkát végez az Overload kapcsán!

Nem sokkal a kezdésük előtt befutó Dirty Dawn csapata, amilyen lendülettel megérkezett, ugyanakkora vehemenciával vetette magát a színpadra. Már a legelső daltól élt alattuk a színpad, beindult a mozgás, ebben élen járt a frontember Budavári Zoli, aki nem a foglalkozva a színpad méretével egyből heves ugrálásba kezdett, és ebben hű partnerre talált a csapat bőgősében Krisztiánban. A rövid, de nagyon velős programjuk főleg az új EP dalaira koncentrált. Így volt Hey Mama (sláger) vagy Tattoo My Soul, Life illetve a Ha én gazdag lennék átdolgozása, ami szerintem remekül áll a bandának és a magyar nyelv illetve a közismert szövege miatt mindenki énekelte velük. A Hatebreed trikós énekes búcsúzóul még kicsit megénekeltette a közönséget, majd csomagoltak és azzal a lendülettel, ahogy jöttek távoztak is. ( Pécsről egy másik fellépésről érkeztek, ahova még vissza kellett menniük)

Dirty Dawn - Hey Mama

Dirtyék igencsak magasra tették a lécet, de most már az est szervezői, Bonyhád mostanság legismertebb zenekara, a Sonic Rise következett. Huszti Gabinak a csapat énekes /gitárosának ezen a bulin debütált az új erősítője, amire külön is felhívta a figyelmem, ráadásul a ládája is gyönyörű új dizájnt kapott, érdemes a képeken megnézni. Meglátszott, hogy az est házigazdája, a helyi hősök készülnek színpadra lépni, mert az épület előtti tér kiürült, és mindenki próbált a színpad elé zsúfolódni, a fiúk pedig nem sokat szarakodtak, hanem belevágtak a lecsóba. A szokásos leosztásban tolták, a hol durvább, hol kicsit dallamosabb hardcore-jukat. Mivel eddig csak egy Ep-jük jelent meg a Do Not Complicate így az azon található 3 dalon kívül kaptunk még feldolgozásokat toltak, volt a Sepulturától a Refuse/Resist és a Beastie Boys-tól a Fight For Your Right is. Az első inkább a simán eljátszom kategória, de a Rap nóta HC verziója nagyon sütött, remekül elcsípték a nóta dinamikáját. Kaptunk egy új dalt is, ami fura módon igen doom hangulatura sikeredett, de nagyon bíztató volt így első hallásra.

A zenekaron látszik, hogy nagyon egyben van most ez a formáció, Gergőt a dobok mögött csak dicsérni tudom, nagyon húzósan és fifikásan dobol. Huszti Gabi már rutinos frontember és hozza a kötelezőt bármikor, Márkkal nagyon jól kiegészítik egymást, a vokálok a csapat egyik nagy erőssége, ez ma is kiderült. És a nótáik is kiállták az idő próbáját. A generációs különbség csak ott látszik, hogy míg a tini lányok Márk előtt sikítoznak, addig Gábor előtt a rosszarcú HC fanok tombolnak, persze őt ez nem zavarja, hiszen a neje is a színpad mellől élvezte a bulit. A fiúk a műsort is nagyon jól építették fel, hiszen, a végére hagyták a legismertebb dalaikat, Keep Life Alive, Hey You, míg végül „kiadták magukból „a 100 %-ot. Gyorsan eltelt az a kis idő, amit a színpadon töltöttek, de így is sikerült rendesen megizzasztaniuk a közönséget.

Sonic Rise - Tavaly a Sz.A.R. fesztiválon

És még csak ezek után következett, Szekszárd világutazó triója, akik a Pro-pain turné után nem sokat pihentek, és már itthon járják a színpadokat. Többet koncerteznek egy héten, mint Kovács Ákos egy évben, persze Ákos abból is jól megél, Acélosék meg ebből sem, de őket ez nem is zavarja. Egy igen példás hozzáállású zenekar. Akiket bármikor el lehet csípni egy kis beszélgetésre, a bulijuk előtt vagy után, nem fáradtak, nem hisztisek. Nem véletlenül lettek tavaly az év zenekara a Fémvár.hu szavazáson, illetve nyertek több kategóriában is. Szóval Acélosék felugrottak a színpadra és már rotyogtak is a nóták. A hangzás náluk érdekes módon gyárilag egyből állat volt. És indult is a félóra hardcore, ahogy ők jellemzik magukat.

Azt kár is ecsetelni, hogy milyen intenzív mozgással kísérték a zenét, mert a srácokból annyi hőenergia szabadult fel, amennyit a Bonyhádon távhő egész télen nem tudott előállítani. A nóták felváltva jöttek a két EP-ről, Balls To The Wall (Gary Meskil nélkül is ütött), Fast Lane, Beard Out, Kain, Start Again stb. És természetesen a legnagyobb „gigaslágerük” a Hardcore Babylon, alias Hardcore pavilon, amit az egész terem együtt kiabált. Amit ígértek, azt szokás szerint maximálisan teljesítették, és félóra alatt, teljesen lefárasztották, a közönséget és magukat is, csorgott a falon az izzadtság. Egy hihetetlenül intenzív sodró, pörgő bulit adtak a szekszárdi srácok. Nem érdemes kiemelni, hogy mindenki egyénileg is a toppon volt, és a Biohazard szerű váltott ének is nagyon sütött. Az est dobosa címért, pedig Kákonyi Gergőnek Halász bizony méltó kihívója volt.

Don Gatto - Hardcore Babylon

Számunkra itt ért véget az este, elnézést a Forrás zenekartól, de sajnos indulnunk kellett haza, mert a sofőrünknek másnap már vasutat kellett építeni és nem makettből. Egy remek estét töltöttünk Bonyhádon az Overloadon, remélem a nyárra tervezett IV-en ismét jelen leszünk. Huszti Gábor vezetésével a Sonic Rise remek házigazda volt, és Gáborral beszélgetve kiderült, hogy még rengeteg tervük van. Addig is sasoljátok a koncerthirdetéseket, mert ezek a zenekarok olyanok, mint az „oroszok”, észre sem veszed és már a „spájzban vannak”!

Még több Krausz Eszter által készített képet nézhettek meg itt!