Asphalt Horsemen, Ozone Mama Barba Negra Track, 2018.08.01.
Írta: Slayer   
2018. augusztus 03. péntek, 06:46

Csáki Gery kolléga kicsit visszadolgozott hozánk, reméljük a jövőben lesz még hasonló!

Régóta szerettem volna elcsípni Ozone Mamáékat élőben. Tulajdonképpen mióta véletlenül ráakadtam az akusztikus Fortunate Son feldolgozásukra annak idején. Őszintén megvallva fogalmam sincs ez mikorra tehető de lényeg a lényeg, egy ideje már az egyik legizgalmasabb hazai zenekar számomra mert bár amit csinálnak nem minden élethelyzetben az én zeném de a hazai közegben egy ténylegesen egyedi és hiánypótló hozzáállás az övék . Az évek során bár nem elsőszámú prioritásként követtem a fejlődésüket, Gábor Andrisék mindig is képben voltak nálam mert a hihetetlen elszántság, amivel egy idehaza ennyire rétegzenének számító műfajban egyre jobban törtek előre és előre hihetetlenül inspiráló volt. Ha úgy tetszik egyfajta rockzenei tanmese ez, amit meleg szívvel ajánlok tanulmányozásra nem kizárólag hasonló érdeklődésűek számára.

Fotó: Debreczi János Gergely Photography

Amikor jött a lehetőség, hogy részt vegyek a megújult felállású zenekar első pesti koncertjén nem igazán gondolkoztam rajta, hogy elfogadjam-e. Bár nagyon sajnálom, hogy a Székely Marci-féle felállásról lekéstem, de ez az újrakezdés legalább annyira izgalmasnak ígérkezett, ráadásul a Cosmos Calling című legújabb nagylemezük meggyőzött annyira, hogy ezeket a dalokat mindenképpen hallanom kell élőben. Azonban még gyorsan leszögezném, hogy ennek ellenére elég laikusként mentem neki a szerda esti bulinak. Bár jó párszor meghallgattam a fent említet lemezt, de annyira nem mélyült el egyelőre az ismeretségünk, hogy majd szakmai elemzésben részesítsem e sorok olvasóit, inkább úgy döntöttem hagyom, hogy vigyen magával a rock’n’roll szele és meglátjuk mi sül ki ebből a kis spontán rockolásból. Annyit leszögezhetek előre, jót adott.

Ozone Mama - Cosmos Calling (Full Album)

Fontos persze megemlítenünk az este másik fellépőjét, a kvázi egyenrangú társat, tehát az Asphalt Horsement. Lőrincz Karcsiék azért egy rutinosabb banda, ami színpadi jelenlétükben erőteljesen megnyilvánult. Végig erőteljesen, határozottan tartották kézben a megjelent kb. 200 embert olyan módon, ahogyan azt csak a legrutinosabbak tudják, pláne idehaza. Sajnos a buli elejéről lemaradtam, hála a nem túl pontosan közlekedő Balaton Expressnek, de ettől függetlenül sikerült egy nagyon erős esszenciát kapnom a zenekar munkásságából! Két sztárvendéget (Cha Cha a Kowalsky egykori gitárosa és Jesse, akit pedig a Hollywood Roseból ismerhettünk meg főleg) még így is sikerült elkapnom, akikkel aztán igazi örömzenéléssé változott az esemény jellege. Úgy összességében az Asphalt zenéje műfajilag nem éppen a hozzám legközelebb álló, de élőben nagyon erősen, telten dörögtek ezek a dalok, olyannyira, hogy biztosan elkapom még Karcsiékat, amint lesz rá alkalmam. Ez ugyanis olyasfajta muzsika, amire komolyabb előismeretek nélkül is simán végig lehet bulizni egy estét, szóval legközelebb „ott tali”.

Asphalt Horsemen - Ride On

Rövid átpakolás után kezdődött is az este másik attrakciója, amit nagy kíváncsisággal vártam. Elsősorban az érdekelt, hogy mennyire sikerült az ország egyik legjobb rock torkát, pótolni mind zeneileg mind előadói karizma terén. Szeleczki Dávid pedig azt gondolom, hogy nagyon szuperül helyt állt így első alkalommal a budapesti közönség előtt. A srácot elnézve olyan érzése van az embernek, mintha egy amerikai rockénekes és egy Ozora bérletes hippi szimbiózisa lenne, ami szerintem nagyon izgalmassá, egyedivé teszi őt. Végig felszabadultan, lazán kezelte a közönséget és idővel biztos vagyok benne, hogy az a magától nem tanulható karizma is megerősödik benne, jó úton jár, ez egészen biztos! Hangilag pedig különösen átjön ez a Myles Kennedy-féle tónus, amit ő hozott magával a zenekarba (számomra legalábbis, akinek Myles az egyik első számú kedvence úgy általánosságban), kíváncsian várom, hogy milyen irányba fognak elindulni vele az új dalok tekintetében, mindenképpen izgalmas lehetőségek rejlenek a dologban!

Ozone Mama rehearsal session with David Szeleczki

A koncert sajnos nem szólt kifejezetten jól, arányosan sajnos elég kásás volt helyenként a megszólalás. Alapvetően Andris gitárjátéka hallatszott ki a legjobban, ami viszont mindezek ellenére is piros pont, ugyanis tényleg elképesztő feelinggel játszik, a szólói tökéletesen hozzák a ’70-es évek blues rock bandáinak érzését. Talán mondhatjuk, hogy ennek ellenére ez belefért, mert kelően zsigeri muzsikálást kaptunk cserébe, ahol a zenélni akarás ápolt és eltakart. Sajnos azonban hihetetlenül kevesen maradtunk ott végig. Még az Asphalt Horsemen közönségéhez képest is jóval kisebb létszámban álltunk ott mire a csapat lezárta az estét, ami megmondom őszintén engem kifejezetten irritált. Értem én, hogy rétegzene és szerda este meg minden de azért nem egy éjszakába nyúló programról beszélünk, ugyancsak potom áron, ennél azért mindenképpen többre számítottam részünkről, zeneszerető emberek részéről. Szóval a végére tényleg csak annyit szeretnék, hogy picit jobban nyissuk ki a szemünket mert a rockzene ha esetleg haldokolna is, ahogy sokan ezt szeretik manapság hangoztatni, akkor leginkább rajtunk múlik, hogy ezeknek a kijelentéseknek ne legyen többé alapja. Adjunk egy esélyt ezeknek a kiváló, profi és nemzetközi szinten is tökéletesen helyt álló zenekarainknak, akik szerencsére egyre többen vannak idehaza és tényleg nekünk játszanak!

Fotó: Debreczi János Gergely Photography

Végszóként köszönöm az Ozone Mamanak a lehetőséget, hogy ott lehettem! Még találkozunk!

www.ozonemama.com