Godsmack, The Defiled HMV Forum London
Írta: Slayer   
2012. július 09. hétfő, 10:56

Ennek az élménybeszámolónak érdekes története van. Krisztián barátom aki már pár éve Londonban tengeti az életét és akit amúgy a legtöbben a Prompt énekeseként ismertek még márciusban feltette a kérdést, hogyha már lesz Godsmack akkor nem jössz ki b... meg?Én pedig lányos zavaromban azt mondtam jó! Másnapra megvette a jegyeket, innen pedig már nem volt visszaút. A beszámoló tőle származik. Reméljük a jövőben több hasonló írással lep meg bennünket,a világ azon részén nagyon sok Rock/Metal koncertet adnak! A videofelvételek sajátkezűek, csak ezeken  linkeken keresztül megtekinthetők. Nézzétek a Youtub oldalon full HD-ben!

 GODSMACK The Defiled HMV FORUM - LONDON 2012. június 20 2002. Valamikor az idők kezdetén, amikor még volt mozi Dombóváron, és még nem a torrent volt az esti filmnézés megoldása, barátokkal péntek esti piázás előtt megnéztük a Skorpiókirály című műremeket. A film maga nem sok nyomot hagyott bennem, ellenben amikor már kifelé nyomultunk, hogy minél hamarabb sör kerülhessen a kezünkbe, megszólalt egy szám, amire meg kellett álljak. Anyád! Ezmiezb+?! Rövid nyomozás után kiderült: Godsmack - I Stand Alone. Nálam ok így kerültek fel a kedvencek listájára. 2012. Röpke 10 év elteltével a helyi Metal Hammer lapozgatása közben felfedeztem, hogy London városában is játszani fognak végre, nem csak a tengeren túli rajongókat kényeztetik. Mivel a banda 2003 óta nem tette a lábát az öreg kontinensre, gondoltam ez jó alkalom arra, hogy behajtsam Slayer régi ígéretét, miszerint meglátogat ("Lesz Godsmack, holnap kezdik árulni a jegyeket, jössz?"). Szerencsére hamar döntött, így másnap meg is vettem a jegyeket, s mint kiderült, nem hiába volt a sietség: estére az összes elkelt... E röpke felvezetés, és pár hónap várakozás után el is érkeztünk a koncert napjához. A bulira hármasban mentünk, s némi hátráltató tényező miatt kicsit megkésve érkeztünk a bulinak helyt adó HMV Forum-hoz. A környéken mindenfelé talpig metálba öltözött arcok, és megjött az önbizalom, hogy a teltházas buli ellenére hamar bejutunk: csak az ajtótól a sarokig állt a sor! Király! Hamar bejutunk! Aztán a sarkon befordulva láttuk, hogy ott meg az utca végéig. Az utca végén pedig jobbra kanyarodott az ember-kígyó... Szóval mocsok hosszú volt a sor, álltunk közel fél órát, mire bejutottunk! :) Szerencsére sikerült becsempészni a kamerát, szóval van némi képanyag is! Maga a hely egy, még az 1930-as években épült mozi, melyet többször felújítottak. Mi a küzdőtérre igyekeztünk, de a nagyjából 2500 rajongó egy része az emeleti erkélyről nézte végig a koncertet. Sikerült egész jó helyet találnunk, ahonnan jól látható volt minden, a kamerát is tudtam rendesen tartani, és a vesémet sem akarta leverni senki pogó közben. Természetesen, amikor már kényelmesen elhelyezkedtünk, a sör is megvolt, megjelent a minden koncerten kötelezően eléd álló Maci Laci (standard 2x2 méretű, szőrös hátú emberállat). Persze a ravasz magyar rocker mindent megold, szóval Slayer szép lassan arrébb tessékelte, s még búcsúajándékot is kapott tőlünk... :P Előzenekarként a helyi The Defiled kezdte bemelegíteni a közönséget. A banda nem sokat szórakozott, egyből a lecsó közepébe csapott. Számomra ok elég ismeretlenek voltak, muzsikájuk elektronikus hatásokkal fűszerezett, groove-os HC/metal keverékként jellemezheto. (Nem vagyok nagy zeneszakértő, szóval a pontos stílust majd valaki megmondja. :) Ok most eléggé nyomva vannak a helyi médiában, de a koncert ezt nekem nem igazolta vissza. Rövid programjuk alatt lenyomták többek között a Black Death, Call to Arms, valamint a The Resurrectionist számokat is. Viszont az, ami a lemezeken még hallgatható, az valahogy élőben "nem jött át"... Stitch D refrénjei, éneklős részei hibátlanok voltak, ellenben a zúzás inkább egy elég zavaros kása hatását keltette. Valahogy nem állt össze az egész. Látványban hozták a kötelezőt, volt mozgás, lerázták a séróról az összes hajlakkot, The AvD (ezek a nevek: D) úgy dobálta az állványra szerelt rádiós szintit, mintha agyon akarna csapni valakit vele, stb. Szóval a nagyjából 40-45 perces program vegyes emlékeket hagyott bennem. Tudjátok: nem rossz, nem rossz, de valahogy nem az igazi... Némi átszerelés után pontosan este 9-kor színpadra robbant a Godsmack! Amint a nyitó Straight Out Of Line mély basszusai felcsendültek, megmozdult a tömeg, s ahogy a gitárok is megszólaltak, beindult a zúzda! A tömeg együtt énekelte szinte az egész számot (és aztán szinte minden egyes dalt) Sully Erna énekessel. Látható és érezhető volt, hogy ez egy olyan koncert, amire szinte 10 évet kellett várni! A hideg futkosott a hátamon! :) Aztán tovább fokozták, jött a Realign, majd az Awake! Megjelent az első circle pit, crowd surf, volt minden, ami kell, hogy a biztonságiak is dolgozzanak! :) A zenekar is lendületben volt, Sully valami fantasztikusat nyújtott, Robbie Merrill régi jó grunge-os mozgással pengette végig a számokat, Shannon Larkin pedig olyan volt a dobok mögött, mint valami bespeedezett polip! Ot valami élmény volt élőben látni, mert ha valaki látványosan dobol, akkor az ő! Egyedül Tony Rombola lógott ki kicsit a képből, de ő mindig ilyen "visszafogott" arc a koncerteken. A banda látható élvezettel tolta egymás után a jobbnál-jobb számokat: Moon Baby, The Enemy, Vampires. Ez utóbbi volt az est első instrumentális része. Majd érkezett a Cryin Like a Bitch, aztán jött egyből a Keep Away, melynek a közepébe a banda még becsempészett egy kis meglepetést is! Kis pihentetőnek, és a korai grunge hatásokat visszaidézendo beszúrták a Voodoot is a srácok, majd érkezett a Speak, ahol Sully már letette a gitárt, és amikor eldobálta a pengetőket a mikrofonállványról, már érezhető volt, hogy sajnos nincs sok hátra. (Sajnos ezt a számot nem tudtam végig rögzíteni, mert közeledett egy biztonsági, és nem akartam kockáztatni a már elkészült felvételeket.) A végső robbantás (na vajon mi az...) előtt még volt Whatever, jó kis közönségénekeltetéssel megspékelve, aztán elérkeztünk az utolsó számhoz, ami nem is lehetett volna más, mint az I Stand Alone! A közönség, mely végig fantasztikus volt, itt végleg eksztázisba esett, és szinte szó szerint túlénekelte a zenekart, ami ezzel a számmal végleg feltette a koronát az estére!

(Sajnos ráadás már nem volt, de ahogy azt itt észrevettem, Angliában ez vagy nem divat, vagy annyira kötöttek a koncertek befejezési időpontjai, hogy egyszerűen idő van, és be kell fejezni.) Összegezve a Godsmack teljesítményét szavakban nehéz. Életem egyik legjobb bulija volt, és remélem, hogy nem kell újabb 10 évet várnom, míg újra láthatom őket! Fantasztikus élményt nyújtott ezeket a számokat élőben élvezni! ui: nem lenne teljes a beszámoló, ha kihagynám azt, hogy koncert után persze megbeszéltük az élményeinket, és mindhárman kicsit sokalltuk az instrumentális, inkább közönségénekeltetős részeket, melyek valamennyire fékezték a koncertet. Aztán pár nappal később kiderült, hogy a banda Belgiumban még játszott egyet, utána viszont Sully hangszálproblémái miatt lemondták a teljes európai turnét... Szóval ezek a pihenős betétek szerintem ennek a számlájára írandók, és utólag nem veszem figyelembe, inkább annak örülök, hogy azok közé a szerencsések közé tartozom, akik láthatták a bandát élőben!

Kutas Krisztián