Desolator,Sharpnel, Sacred Reich Underworld London
Írta: Slayer   
2012. július 01. vasárnap, 11:34

1991 júniusában volt egy koncert a Petőfi csarnok szabadterén a Sepultura járt nálunk az Arise turné keretében fellépett még aznap este a helyi Aurora, San Francisco thrash gyöngyszeme a Heathen valamint a phoenixi Sacred Reich. És hogy miért is jött most ez a buli elő? Nem, nem azért, hogy Beteg barátomat cinkeljem, mert szegény nem tudott eljönni és az óta is átkozza, hanem mert majdnem pontosan 20 év elteltével sikerült rövid időn belül az összes zenekart újra megnéznem. Tavaly decemberben a bécsi Thrashfest Classics-on sikerült megnézni a Sepulturát és a Heathent, majd idén itthon a Fémvár.hu fesztiválon jött ugye az Aurora, majd jött a lehetőség hogy londoni tartózkodásom alatt megnézzem az éppen 25 éves jubileumi bulikat nyomató Sacred Reich-et. Ez a hosszas bevezető igazából csak annak szól, hogy az ember életében olyan hihetetlen dolgok jönnek, amire nem is gondol. Ha nekem vki 1991 júniusában vki azt mondja, hogy ezt a csapatot legközelebb 21 év múlva Londonban látom, nos, azt nagyon kiröhögtem volna. De térjünk a lényegre.

Az aznapi városnéző túránk végén került sor a Sharpnel, Desolator, Sacred Reich koncertre. A buli Camdenben a híres Underworld klubban volt megtartva. Maga a hely nem túl nagy, sőt kicsi, azonban legalább olyan híres, mint a new yorki CBGB. Rengeteg nagynevű zenekar ad koncertet ezen az apró helyen. Barátaim elmondása szerint a pár nappal korábbi Fear Factory koncerten fullos teltház volt. Most nem voltunk túl sokan, de nagyon lelkes közönség fogadta már az elsőként színpadra lépő Desolator-t is. a klasszikus trió felállásban zenélő banda igazi ős Thrasht/Blacket nyomatott leginkább a régi Venomra emlékeztetett. A los angeles-is banda olyan finomságokat vezetett elő, mint az Infernal Desolation, vagy a Conjured From the Infernal Abyss. Semmi kiemelkedőt nem nyújtottak, de roppant lelkesen adták elő programjukat. Már itt megindult a színpadmászás, ezzel is jó hangulatot teremtve.

Rövid átszerelés után következett a Sharpnel ők egy helyi thrash brigád, ez meglátszott a nézők növekvő számán is, de még így is csak a küzdőtér kezdett feltelni, a 4 fontos sörért viszont nem meglepő módon a büfében nem alakult ki hatalmas sor. Ők már merch-el is rendelkeztek, amit ottani mértékkel nagyon olcsón 10 fontért árultak, a buli után nagyon szimpatikus módon az összes tag ki is ment oda lehetett fotózkodni dedikáltatni és nagyon szívesen beszélgettek mindenkivel. No de visszatérve a koncertjükre a zsebkendőnyi színpadon (a dombóvári Club színpada nagyobb volt anno) mivel ők már 5-en voltak alig fértek el, így a mozgásuk az egyhelyben álló headbangben merült ki. Ők is sorban vezették elő a finomabbnál finomabb „slágereiket” Warhead, Death Live stb. Kimondottan a gyors zúzós irányt képviselik, úgyhogy megállás egy pillanatra sem volt. A régi angol iskolai hívei, Onslaught, Xentix vonalon. Az ott tartózkodó kb. 200 ember itt már rendesen bulizott és folyamatos volt a s színpadmászás, ami azért is volt érdekes, mert hely nem nagyon volt rá. A srácoknak amúgy tuti jó kapcsolataik vannak, mert az egy héttel későbbi Death Angel buli előtt is ők játszottak.

Következett az este főbandája a színpadról minden mást lehordtak, így nekik már picit nagyobb terük volt. A dobost azonban úgy beültették a sarokba, mintha ott sem lenne. Ezen a turnén a zenekar a 25. születésnapját az igaz hogy közben 15 évig nem léteztek. De anno négy lemez és egy Ep. Kiadása után már elég ismert névként húzták le a rolót. Sokan nem is tudják, hogy Rob Flynn innen csórta el Dave Mcclain-t a Machine Headbe. Itt azonban az eredeti felállás tolta. Igazi „vén” thrash veteránok. Itt már szépen felszaporodtak az emberek a küzdőtér is megtelt. Egy rövid intro után mondanám hoyg berobbantak a színpadra, de ez nem kis túlzás lenne. Mozgást ugyan nem sokat produkáltak, de lendület az volt bennük. A Csuklók még nagyon tudták a dolgukat One Naton, Ignorance, Independent, Low, Independent jöttek sorbana régi dalok a hálás közönség pedig tombolt, olyan színpadmászás volt, hogy a technikusok gyakorlatilag folyamatosan a színpadon voltak és próbálták védeni a technikát, a zenekar mindezt hatalmas mosollyal vette tudomásul, és látszott rajtuk, hogy nagyon megfogta őket ez a forró fogadtatás. Phil Rind nem győzte eléggé megköszönni a közönségnek, hogy ennyi év után is emlékeznek rájuk.

 

És végig hatalmas mosollyal az arcán konferált. Az azért tagadhatatlan, hogy rendesen megváltozott a marcona thrasher jó pár kilót felszedett magára ugrott a séró is, így ha nem a színpadon látom, biztos nem ismerem fel ugyanez igaz a dobos Greg Hall-ra és a gitáros Jason Rainey-re is. Ugye ma már itt mindenki a civil foglalkozásából él otthon van, aki ács, van vízvezeték szerelő stb. Bár Wiley Arnett az, aki ugyanúgy néz ki, mint 20 évvel ezelőtt, csak a ráncok szaporodtak az arcán. Ezek a fiúk most gondoltak egyet és mivel Európában még mindig van rájuk érdeklődés eljöttek ide egyet szórakozni és szórakoztatni. Újra fiatalok lehettek egy kicsit a régi szép időkre emlékezve.

 

Nem hiszem, hogy különösebben lennének terveik, de ez a túra nekik is és nekünk is feledhetetlen lesz. És persze a végén szörföltünk egyet Nicaraguában, majd a ráadásban jött az American Way. Villany fel és ennyi volt a Sacred Reich 2012-ben. Phil még kijött fotózkodni, dedikálni a többiek azonban már hideg sörrel a kézben nosztalgiáztak. Jó volt őket újra látni. Külön köszönet a koncertért Krisztiánnak (Prompt) és barátnőjének Vikinek, akik lehetővé tették a megtekintést!