20623416 1494341173958890_2002304933_o

Don Gatto

"Vagyunk és maradunk még" - Mobilmánia 5. születésnapi koncert Metal War Fest
Írta: Gery   
2013. szeptember 17. kedd, 18:26

001 m plakt copy gz 6Elég nagy attrakciónak ígérkezett az ország első teljesen ingyenes kemény zenei fesztiválja, a Metal War Fest, hiszen nem elég, hogy bárki bármikor szabadon beugorhatott megnézni egy-egy bulit, de a szervezők a program terén sem bízták a véletlenre a dolgot, a sokszor tényleg bombanevekkel teletűzdelt névsor erősen ösztönözte a rockereket arra, hogy aki teheti ezen a hétvégén ejtse útba a Népligetet!

Sajnos nekem nem sikerült hosszú időt kint töltenem a feszten, mindössze egy napra menetem és arra az egy napra is csak annyi megkötés volt, hogy a Mobilmánia koncertjéről nem szabad semmi pénzért lemaradni! Ez mondjuk a nagy fogadkozások ellenére is majdnem sikerült, a taxiból ugyanis épp 10 perccel Rudán Joe-ék előzetes kezdőidőpontja után sikerült csak kiszállni. No nem baj, gondoltam magamban sietünk, remélhetőleg kicsit csúsznak is a dolgok és nem lesz itt semmi gond... Csakhogy itt jött elő az egész rendezvény egyik nagy hátránya: a helyszín mérete. Ugyanis mint az előzetesen is kiderült már itt nem csupán egy fesztivál, hanem egyszerre több működött egymás mellett, a Népliget pedig nem kicsi főleg ha minden négyzetméterén sátrakat látsz, így aztán fél óra keringés után sikerült csak odatalálni a keresett színpadhoz. Szerencsére a csúszás aznap is megvolt, így épp a Nachi vezette Crossholder utolsó nótájára estünk be, akik ekkor a Trooperrel búcsúztak az egyébként nagyon is szép számú közönségüktől.

Ebben szerintem közrejátszott az is, hogy a Mobilmánia új gitárosa Kispál Balázs a rendelkezésére álló kb. másfél hét alatt azért még nem tudott minden dalt megtanulni, de ez csak személyes meglátás, nem hivatalos álláspont... Az mindenesetre biztos, hogy a srácok egy már a kezdéskor bejelentett rövidített műsorral készültek az estére, amiben kb. fele fele arányban szerepeltek a régi Mobil klasszikusok és az új banda dolgai. A kezdő Rocktóber rögtön olyan alaphangulatot teremtett, hogy már az első 5 perc után maguk mellé állítottak mindenkit! Ehhez kellett az is persze, hogy a cucc az első hangtól fogva olyan erősen szólt, hogy a több szám alatt történő beálláshoz szokott fülem egyből jelezte, hogy itt valamit nagyon eltaláltak! A folytatás is hasonlóan erősre sikeredett, itt térnék vissza egy kicsit Balázs teljesítményére, hiszen a világ egyik legnehezebb feladata volt az övé aznap: másfél hét gyakorlás után kellett kiállnia a zenekarral egy 5 éves születésnapi bulin, ahol aztán tényleg mindenki azt figyelte, hogy mire lesz képes az új srác. Azt kell mondanom, hogy aggodalomra semmi ok, Balázs vérpofin hozta a jóféle hard rock riffeket és elődje, Szentkirályi Jani technikás szólóival is könnyedén elbánt, még egy önálló sikálásra is kiállt a buli felénél, ráadásul közben pedig arra is tudott figyelni, hogy ne ácsorogjon egy helyben unottan az egész buli alatt, inkább rohangászott föl-alá, miközben vidáman, jókedvűen dobálták a szólókat egymásnak Kozma Tomival! Ez az örömzenélés egyébként az egész bandáról lesütött, Zefi, Rudán Joe, Kékesi Bajnok és Donászy Tibi is úgy élvezte és csinálta a showt egész este, mintha ez lenne az első bulijuk életükben (persze "csak" az a félelmetes rutin köszönt vissza, amit felszedtek magukra az eltelt röpke 40 év alatt)! Ez a kisugárzás kombinálva olyan dalokkal, mint a Vagyunk és maradunk még, a Ha újrakezdeném vagy a 15 perces Mobil medley (ami olyan dalokat sűrített egybe, mint az Oh Yeah, a Tűzimádó vagy az Asszonyt akarok) egyet jelentett a tuti sikerrel, nem véletlen, hogy villámgyorsan elrepült az amúgy is rövidített műsoridő és már jött is a klasszikus záró szett, a 2 forintos dallal és Menj továbbal. 

A ráadás előtt még egy rövid szülinapi ünneplés is belefért, ahol a zenekar fő dalszerzője Horváth Attila is feljött a srácokhoz, hogy elmondjon egy kis összefoglaló beszédet a banda eddigi 5 évéről és az elkövetkezőkről is. Ezt igazából fölösleges lenne most kivesézni, akkor és ott látni és hallani kellett amit mondott, de amit az egész fő üzenete azért mégis ide kívánkozik: a banda robog tovább ezerrel, készül az új lemez és eszük ágában sincs lassítani "Vagyunk és maradunk még"! 

Aztán még egy nóta erejéig hangszerek vissza és jött az Ez a mánia, ami az addigra már gálaest feelinget öltő koncert méltó lezárása volt, annak ellenére is, hogy a nagy kedvencem, a tuti zárószámnak tartott az Utolsó cigaretta ezúttal kimaradt. Persze ez legyen a legnagyobb baj, hiszen egy 10/10-es buliról beszélünk, tiszta hangzással, profi és vidám zenészekkel, ami a show elemekkel sem spórolt, perkültek rendesen a pirotechnikai elemek! Tavaly a KISS Forever Band-re mondtam, hogy ezt látni kell, most hasonlóképpen érzek Zefiékkel is, ez egy olyan szintű produkció, amit itthon nem nagyon kapsz és meg kell becsülni az ilyen bandákat! Remélem 5 év múlva ugyanígy fogunk tudni ünnepelni ismét!